2011. június 9., csütörtök

A Lina hajó

A Lina hajó roncsa talán nem a leghíresebb, de az biztos, hogy az egyik legjobb állapotú és igen hangulatos roncs az Adrián


A roncs története

A Lina egy vasból készült gőzhajó volt, amelyet 1879-ben építettek Angliában. Éppen akkor, amikor az újdonságnak számító gőzhajók már végleges győzelmet arattak a vitorlások felett, átvéve tőlük a főszerepet a tengeri teherszállításban. Hajóteste vasszerkezetre épült, amely nagyon emlékeztetett a vitorlások kecses formájára. A hajó tatja is még clipper típusú volt, és elegánsan nyúlt ki a vízfelszín fölé. Fából készült fő fedélzettel rendelkezett, ami megszakítás nélkül futott az orrtól a tatig. A részben fából, részben fémből készült felépítmény középen volt, alatta helyezték el a gőzgépet. A rakterek az orrban és a tatban voltak, egy-egy árboccal és daruval felszerelve, melyek az áruk ki- és berakodását szolgálták. A magas kémény a kazántér fölött állt, közvetlenül a kapitányi híd mögött. Az orr-rész magas volt és egyenes, két horgonnyal, melyeket külön emelővel emeltek a fedélzetre, mint a vitorláshajókon. A hajó meghajtását egyetlen hajócsavar, kormányzását egy kormánylapát szolgálta.

Lina


Az utolsó percek

Amikor 1901-ben Vincenzo Granata, az olaszországi "Adriatica" társaság tulajdonosa megvásárolta, akkor a Lina már öreg gőzhajóként 22 éve rótta a világ tengereit. Új tulajdonosánál az első világháborúig szolgált. A Lina 1914. december 14-én, egy hideg éjjelen, éppen Rijekából Szicíliába tartott, 720 tonna fával megrakodva, amikor a Guiseppe Cicconardi kapitány irányítása alatt álló legénység a Vela Vrata-ban kialakult sűrű ködben elveszítette a hajó feletti uralmát, és a viharos tenger a Pecenj-szirt mellett Cres-sziget partjának csapta a hajót. Az ütközés óriási erejű volt, a keletkezett repedéseken azonnal betört a víz, amely lassan feltöltötte az első és a második rakteret. A hajó ezután már hamar elsüllyedt. A hajózási társaság feljegyzéseiben nem szerepel, hogy a szerencsétlenség követelt-e emberáldozatot.


Merülés a roncson

Szerencsére többször is volt alkalmam a Lina-n merülni, ami névtelen roncsként már régóta ismert volt. Azok a halászok meséltek róla elsőként a búvároknak, akik igazából halászhálóik beszakadása miatt tudtak róla.

A monumentális orr-rész

Horgonyozni a világítótorony előtti homokos öbölben lehet. Ha jó a látótávolság, akkor az orr-rész már a felszínről is jól kivehető. Az öböl végéből mintegy 200 m-t kell kifelé úszni az aljzatot követve. A roncs a homokos aljzaton fekszik, orral a part felé.  A legnagyobb benyomást akkor gyakorolja ránk, ha innen, az öböl sekély részéből úszunk az orr felé, és a kékségből egyszer csak feldereng előttünk a hajó monumentális alakja. Az orrban két admirális típusú horgonyt fedezhetünk fel, melyeknek keresztvasa a felső fedélzethez van rögzítve. A fából készült főfedélzet mára elkorhadt, csak a tartószerkezet fém részei maradtak sértetlenek, így felülnézetből a hajó teljes belső része látható. A rakterek üresek. A fából készült kapitányi híd szintén teljesen elkorhadt, a helyén csak a fém kormányállás maradt meg. A híd mögött a felépítmény fém részei láthatók.

A fedélzet egyik oldala a kormányállással

Az ajtón keresztül bejuthatunk a gépházba, egészen a gőzgépig, ahol tengeri angolnákkal találkozhatunk, de vigyázat, a nagy dőlésszögben álló hajótestben itt már 40 m mélyen járunk - ami a kedvtelési célú búvárkodás határa. A kémény nagy része a felépítményre dőlve hever, rajta jól olvasható a nagy "G" betű, ami a az "Adriatica" társaság emblémája, egyben a tulajdonos Granata család nevének kezdőbetűje volt. A felépítmény mögött található a hátsó raktér, amely üresen áll, valamint a halászhálókkal borított hátsó árboc. A fedélzet vonalát követve eljutunk egészen a tatig, ahol a mélység már eléri az 50 m-t. Ha tovább ereszkednénk a homokba ágyazott hajócsavarig, akkor elérnénk az 55 m-t, de itt általában zavaros a víz, így a lecsökkent látótávolság miatt sem ajánlatos merülni a roncsnak ezen a részén. Sokkal érdekesebb és biztonságosabb a merülés, ha a hajó középső, sekélyebben lévő részein maradunk, ahol gyakran megfigyelhetünk a hajó közelében úszó kisebb-nagyobb halrajokat. A merülés befejezése előtt, a biztonsági megálló ideje alatt nézzük meg az öböl végében található kis barlangot, amelynek bejárata a vízfelszín alatt kezdődik. A barlang vízszintes repedéseiben számtalan kisebb halfaj keres menedéket a ragadozók elől.

Az öböl végében található kis barlang is érdekes

A merülés nehézségi foka (a nagyobb mélység miatt) inkább haladó, de a jó látótávolságnak köszönhetően többnyire sekélyebb mélységből is remekül élvezhető.

Merülés a roncson (videó)

Adatok
Neve: LINA (ex. Ville De Namour, ex Nueva Estramandura)
Fajta: teherszállító gőzhajó
Származása: Vincenzo Granata, Societa "Adriatica Bari", Olaszország
Mérete: 70 m hosszú, 9 m széles, 5,5 m magas, 1049 BRT
Építés helye: New Castle On Tyne, Nagy-Britannia (1879)
Elsüllyedés időpontja: 1914. december 14.
Elsüllyedés oka: viharban Cres-sziget partjainak ütközött
Elsüllyedés helye: Pecenj-szirt mellet az első öbölben, ÉNY-ra Cres-től
Legnagyobb mélység: 55 m
Legkisebb mélység: 20 m
Látótávolság: általában kitűnő
Áramlatok: általában gyenge
A merülőhely történelmi vonatkozása jelentős

Búvárbázis a közelben
Scubacenter Marina (Labin)
Lorena Karcher
www.scubacenter.de

(forrás: Daniel Frka, Jasen Mesic: Az Adria titka, Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban, Istra Tourist Board: Istra Diving)