2012. január 27., péntek

Amit a nitrogén narkózisról tudni érdemes 1. rész


Egy csoporttal kisebb hajóroncs mellett merültünk 27 méteren. Jobbra pillantva egyszer csak azt látom, hogy az egyik búvárom az oldalán fekszik a homokos aljzaton. Mi a manó? Odaúsztam és kérdésként küldtem egy "OK" jelet. Válasz helyett kancsali vigyorral nézett rám a reduktor mögül, és a hajóroncsra mutogatott. Láttam már elég búvárt hasonlóan viselkedni ahhoz, hogy felismerjem rajta a nitrogén narkózis jeleit. Elkezdtünk emelkedni és befejeztük a merülést. A felszínen azután elmesélte, hogy merülés közben azt képzelte bolond vicc történt, mert körülötte minden, a roncs, a búvárok és a tengerfenék is az oldalára fordult, egyedül ő áll csak függőlegesen.


Mi a nitrogén narkózis?

A nitrogén narkózis lényegében egy megváltozott tudatállapotot jelöl, és a megnövekedett nitrogén nyomás következménye. Amikor a búvár lemerül, a belélegzett gázok (parciális) nyomása - köztük a nitrogéné is - növekszik, mégpedig minél mélyebbre merülünk annál inkább. Ezzel a nyomásnövekedéssel párhuzamosan a nitrogén narkotikus hatása is egyre fokozódik.

Azt, hogy pontosan mi játszódik le még nem igazán tudjuk. Léteznek ugyan különféle bonyolult és összetett elképzelések a hatásmechanizmusra, annyi azonban bizonyos, hogy a ludas nitrogén a légköri levegőben legnagyobb mennyiségben található gáz (78%). Nem vesz részt a biológiai folyamatokban, ezért az anyagcsere szempontjából közömbös (inert) gáznak tekintjük. Normál körülmények között, felszíni nyomáson a szervezetre gyakorolt hatása semleges.

A nitrogén narkózist, részegséghez hasonló kezdeti tünetei miatt, "mélységi mámornak" is szokták nevezni. Vicces kedvű búvárok kiagyalták az ún. "Martini-szabályt", amivel nagyjából érzékeltethető a nitrogén narkotikus hatása merülés közben. Eszerint a narkózis hatása olyan, mintha 15 méterenként bedobnánk egy-egy pohárral.


Martini-szabály


Milyen mélységtől kell számolni a narkózissal?

Nagyjából 30 méteres mélységtől mindenképpen számolni kell egy legalább gyenge narkotikus hatással, de 40 métertől már komoly tünetek léphetnek fel. Egyébként ennél mélyebb sűrített levegős merülést (ez a kedvtelési búvárkodás mélységhatára) egyetlen oktatási rendszer sem javasol. Persze hallani olyat is, hogy búvárok 50, sőt 60 méterre merülnek sűrített levegővel, de egy ilyen merülés egyrészt speciális mélymerülő képzést kíván, másrészt még azzal is erősen megkérdőjelezhető a létjogosultsága. Amennyiben a sűrített levegőt lélegző búvár átlépi a 60 méteres mélységhatárt, úgy számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a továbbiakban már csak szobadíszként funkcionálhat eddig megszokott környezetében.

30 méteres mélységtől számolni kell a narkotikus hatással


Milyen hatása van a narkózisnak?

A nitrogén narkotikus hatása hasonló az érzéstelenítéshez. Természetesen ez a hatás nem mondható tökéletesnek, tehát mondjuk vakbelet ne próbáljunk mellette operálni, de jellemzően egy megváltozott tudatállapotot, érzékelést, végletes esetben akár teljes eszméletvesztést is okozhat. A hatás több irányból érkezik, a nyomás növekedtével szokatlan érzelmi változásokkal, romló mentális és fizikai képességekkel kell számolnunk.

Érzelmi hatás
Egyaránt elmehet pozitív és negatív irányba, vagyis érezhet a búvár feldobottságot, de nyugtalanságot is. Attól függ, milyen a környezet és ezzel kapcsolatban mit gondol maga a búvár. Mindkét forgatókönyv veszélyes.

Kellemesen eltompult aggyal nem lehet megfelelően reagálni egy vészhelyzetre. Képzeljük el, amint egy euforikus állapotban lévő búvár egyszer csak észreveszi, hogy tartalék levegőn van. Simán dönthet úgy hogy folytatja a merülést, hiszen remekül érzi magát és nem fog azon aggódni, hogy esetleg elfogy a levegője.

Ugyanígy az a búvár sem fog megfelelő módon reagálni, aki szorongást, félelmet érez, sőt könnyen vizionálhat magának nem létező problémákat is. Képzeljük el most, amint egy stresszes búvár veszi észre hogy tartalék levegőn van. Ő valószínűleg azonnal pánikba esik majd és rakétaként lő a felszínre, még akkor is, ha egyébként bőven elég lett volna a levegője egy kontrollált felemelkedéshez.

Lassuló és romló mentális képességek
A narkózis negatívan befolyásolja a búvár helyzetértékelését és ezen keresztül döntési, cselekvési képességét is, vagyis az adott válaszreakciót. Az agyi működés akadozottá válik, a gondolkodás lelassul, a reakcióidő nő. Alapjában véve a búvár egyre lassabban és egyre kevésbé gondolkodik világosan, mint azt normális esetben tenné.

A tompa agyműködés nyilvánvalóan veszélyes a víz alatt. Még egy egyszerű helyzet is katasztrofálissá válhat a szellemi képességek gyengülése miatt. Ez elsősorban a számolás képességének romlásával mérhető. A búvár képtelen egyszerű matematikai feladatok megoldására, így például a kizsilipelési idők kiszámolására, vagy a dekompressziós táblázatok kezelésére. A műszerek, a komputer használata, leolvasása nehézkessé válik, a kijelzőn látott értékek nem tudatosulnak, nem jelentenek a búvár számára semmit. 

Lassuló és romló fizikai képességek
A finoman összehangolt mozgások végrehajtása zavarttá válik, végletes esetben a mozgás kontrolljának elvesztése a búvár menekülési képtelenségét is eredményezheti. Ez a fajta tompultság és mozgásképtelenség életveszélyes helyzetet teremt a víz alatt!
A narkózis egy másik hatása a hőháztartás működésének romlása. Normál esetben a második borzongás mindenki számára a kihűlés kezdetének csalhatatlan jele. Narkózis hatása alatt azonban - a megváltozott érzékelés és lassuló szellemi képességek miatt - még egy vészesen lehűlt búvár sem veszi észre hogy tulajdonképpen fázik. Ez könnyen hypothermiához vezethet. Ezek a romló fizikai képességek leginkább nagyobb mélységben jelentkeznek.


Hogyan lehet felismerni merülés közben a narkózist?

A mélységhatárt ahol a nitrogén narkotikussá válik nem lehet pontosan meghúzni, ráadásul búváronként is teljesen eltérő lehet. A legnagyobb gond az, hogy szinte észrevétlenül történik és a hatása alá kerülő búvár gyakran saját maga sincsen tisztában vészesen romló helyzetével. Éppen a megváltozott érzékelés az, ami miatt nem tudatosulnak a romló képességek, és ami végül is megnehezíti a narkózis ön-diagnózisát. Tovább rontja a helyzetet, hogy a merülőtárs is vélhetően hasonló mértékű narkotikus hatás alatt áll, így ő sem képes felismerni társán a narkózis jeleit.

A legtöbben arról számolnak be, hogy ilyenkor különös, szokatlan gondolataik támadnak.Vannak akik azt mesélték, hogy a sós víz édesnek tűnt, megint mások különböző színeket láttak a nyomásmérőjükön. A bevezetőben említett búvár az oldalára fordítva látott mindent (nem csoda, hiszen az oldalán feküdt) és azt gondolta, hogy csak tréfát űznek vele. Nem tűnt fel neki, hogy ő maga az aki az oldalán fekszik.

A narkózis felismeréséhez tökéletesen tudatában kell lennünk érzelmeinknek. Vegyük észre ha különös dolgokon jár az eszünk, vagy nem értjük mit is keresünk a víz alatt. Fokozottan figyeljünk a műszerek leolvasásakor. Ha azt tapasztaljuk, hogy leolvasás után fogalmunk sincs a látott értékekről, azt írjuk a narkózis számlájára. Ha úgy érezzük nincs kedvünk még a fejünket sem mozdítani és legszívesebben csak "bokából néznénk hátra", akkor ne legyenek kétségeink. Esetleg ha egy nagy pillangóhalat látunk, aki kacsintva ránk mosolyog akkor se gondoljuk azt, hogy ez csupán azért volt mert annyira barátságos az ábrázatunk.
Lehet, hogy bizonyos körülmények között a narkózis kellemesnek tűnhet, ugyanakkor nagyon fontos, hogy amint tudatosul bennünk narkotikus állapotunk, egyből szakítsuk meg a folyamatot, mert ellenkező esetben nem biztos hogy megfelelően és hatékonyan fogunk reagálni egy későbbi váratlan helyzetben.

A következő részben a narkózis megelőzéséről, kezeléséről lesz szó.