2014. október 6., hétfő

Fejezet a magyar búvártörténetből: 30 órás non stop merülés


A víz alatti világ felfedezésének egy érdekes és sajátos állomása volt az 1950-es évek végén, az 1960-as években a hosszú időtartamú víz alatti merülési kísérletek. Az első kísérletek során a könnyűbúvárok „szabadon” merültek, majd egyre növekedett a merülési idő, a mélység, a résztvevő búvárok száma, s a kísérletekhez víz alatti házakat alkalmaztak. Ilyen sajátos, speciális merülési kísérleteket az USA, Nyugat-Európa „vezető búvárhatalmai”, a Szovjetunió búvárszervezetei egyaránt végrehajtottak. A merüléseknek számos célja volt, melyek közül a búvár élettani vizsgálatok kiemelésre érdemesek, de természetesen a merülések katonai-, űrhajózási-, ipari célokat is szolgáltak. A külföldi hosszabb időtartamú víz alatti tartózkodás hírei, eredményei foglalkoztatták a hazai könnyűbúvárok egyes csoportjait.

Magyarországon az 1960-as évek második felében került sor célirányosan hosszabb időtartamú (3-8 órás) nyílt vízi merülésekre. Az átgondolt, megtervezett hosszabb időtartamú merülési kísérletek megvalósításának gondolata az FTSK Delfin Könnyúbúvár Szakosztály búvárai körében vetődött fel. A program megvalósításának elgondolását, tervét, az eredmények hasznosíthatóságának kérdését Maróthy László dolgozta ki, foglalta össze és kezdte meg a Delfin a nagyszabású vállalkozás megszervezését.

NSM-I.


1969.november 15-én került sor az első 10 órás „non stop merülésre” (NSM I.) a Nemzeti Sportuszoda műugró medencéjében.

Az NSM I. része volt egy merülési sorozatnak, melynek további szakaszaiban a szervezők 30, illetve 50 órát terveztek a víz felszín alatt tölteni. A kísérlet sorozat szervezője az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály volt, Maróthy László vezetésével. A kísérlet, kísérletsorozat célja a folyamatos víz alatti tartózkodás egészségügyi és műszaki problémáinak megismerése, vizsgálata volt.

A 10 órás merülésben résztvevő búvárok: Bori Béla, Debreczeni József (Árvíz és Belvíz Készenléti Szolgálat), Makáz Sándor, Juhai Sándor MHSZ Izzó Búvá Klub, Dávid Alice, Papp Endre FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály.

Az MHSZ Izzó búvárait a merülés során kellemetlen meglepetés érte, mivel az MHSZ vezetés az ötödik órában „orvosi vizsgálatra” a partra rendelte őket, így megakadályozva a közös teljesítmény elérését.



10 ÓRA A VÍZ FELSZÍNE ALATT - Beszámoló a NON STOP MERÜLÉS kísérletsorozat első szakaszáról.

NSM-II.


1970. október 3-4-e között hajtotta végre az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály a Bp. Vasutas Sport Club Szőnyi úti uszodájában a „non stop merülés” sorozat második fázisát (NSM II.), a 30 órás folyamatos víz alatt tartózkodási kísérletet.

A 30 órás folyamatos merülést végrehajtó búvárok Bori Béla és Szirtes György voltak.(Az előzetes tervek szerint a kísérletben az MHSZ Izzó Búvár Klub is tervezte részvételét, azonban az MHSZ vezetés megtiltotta a részvételét.)

A medencében elhelyeztek egy fémvázas fóliasátrat, amit 1,6 – 1,8 tonna ólom rögzített a fenékhez. A sátor célja az volt, hogy az étkezést, pihenést és az orvosi vizsgálatokat „szárazon” lehessen elvégezni. A kísérlet orvosa Dr. Veszprémi János, a merülésvezetők Katonka Imre és Palánki István, a program vezetője Maróthy László voltak.

NSM-III.


1971. május 28 – 30-a között az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály végrehajtja a NON STOP MERÜLÉS harmadik fázisát, az 50 órás megszakítás nélküli merülést (NSM III.)

Ebben a szakaszban, okulván a korábbi negatív tapasztalatokon a delfinesek nem terveztek más klubbal, főleg nem MHSZ klubbal együttműködést. Igazából nem a klubokkal, azok egyes vezetőivel, búváraival volt a baj, hanem az MHSZ felső vezetésével, aki minden „külső” kezdeményezést ellenségesen kezelt. Az NSM I.-nek, de még inkább az NSM II.-nek nagyon jó és széleskörű sajtóvisszhangja volt – az MTV is beszámolt az eseményről – ami egy polgári klub, a Delfin hírnevét és népszerűségét növelte. Ez pedig az MHSZ vezetés ellenszenvét tovább növelte a Delfin, illetve a polgári klubok irányába.

A Delfin búvárai első két fázisban szerzett tapasztalataik alapján kidolgozták tervüket, a merülés technológiáját, a szükséges eszközöket. A kísérletre – az NSM-II-höz hasonlóan – a Szőnyi úti uszoda műugró medencéjében került sor.

A merülésre előzetesen egy négyfős búvárcsoport készült, akik közül végül Bori Bélára és Szirtes Györgyre esett a választás, ugyanazokra akik a 30 órás merülést is végrehajtották.

A merülés során a két búvár folyamatos orvosi felügyelet alatt állt, pszichikai állapotukat a legváltozatosabb formájú tesztekkel pszichológusok ellenőrizték. Szabadidejükben „látogatókat fogadtak”, sakkoztak, TV- és sajtó riportokat adtak. Az ötven óra alatt Bori és Szirtes aludt is, de elmondásuk szerint a program fizikailag és pszichikailag is nagyon megterhelő volt.

Az NSM III. programszervezője – ismét – Maróthy László volt, a kísérletben közel 40 fő búvár (többen az Amphora Búvár Klub és a Triton Klub tagjai voltak) és 7 orvos vett részt.

Az újságírók, riporterek, a MTV munkatársai, és az érdeklődök száma meghatározhatatlan volt. Az NSM III.-nak nagyon komoly sajtóvisszhangja volt, mely a kedvtelési sportbúvárkodás és a polgári búvárklubok népszerűsítését is segítette.



SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ a NON STOP MERÜLÉS kísérletsorozattól és az NSM-III. (1971. V. 28-30.) kísérletről

Maróthy László: A nagy kalandtól a nagy kísérletig N.S.M.>>>
(Az írás a Delfin Story címu kiadványban jelent meg, 1980-ban.)

Bori Béla: Így láttam a víz alól a NON-STOP-ot >>>
(Az írás a Delfin Story címu kiadványban jelent meg, 1980-ban.)


(forrás: Magyar búvár, Búvárinfó)


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.