A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 5., szerda

Nem lehet merülni a Brother-szigeteknél


A közelmúltban a Vörös-tenger egyik népszerű merülőhelyén történt cápatámadást követően a hatóságok rendeletet hoztak, amelynek értelmében nem engedik merülni a búvárokat.

A sajnálatos, de szerencsére nem végzetes balesettel kapcsolatban magyarul is megjelent már egy részletes írás Elter Tamás tollából, amelyben nemcsak a konkrét eset körülményeit elemzi, de ad egy rövid áttekintés a cápák viselkedéséről, illetve magáról a helyszínről is. A cikk itt olvasható >>  

A Brother-szigetek merülőhelyeinek lezárásával kapcsolatban az egyiptomi HEPCA környezetvédő szervezet közleményt adott ki.


"A Nemzeti Park hivatalos tájékoztatásából a HEPCA értesült a Brother-szigetek lezárásáról született határozatról. Szeretnénk ha mindenki számára világos lenne, a korlátozó döntés nem azért született, hogy elrejtse a cápák előre kitervelt bűncselekményeit, vagy kivizsgálja a cápák viselkedésében az utóbbi időben bekövetkezett szokatlan változások okait, hanem egyszerűen azért, mert a területen működő egyes szafarihajók által követett gyakorlatot az anyatermészet a továbbiakban már nem képes eltűrni. A (merülő)zátonyok túlterheltsége, valamint a rossz gyakorlat nem csak a Brother-szigetekre korlátozódik, hanem szinte mindenhol jelen van. Az egyetlen járható út a káros hatások enyhítésére, ha követjük azokat az egyszerű szabályokat, amelyeket egyébként már ezerszer elmondtunk és bejelentettünk (hatósági rendelettel is), és amely rendelkezésre áll az összes búvárhajó fedélzetén a Vörös-tengeren.    

A Shark Project szervezettel közösen történt egyeztetést követően, és mert biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet nem csak a Brother-szigeteken ilyen, az egyetlen rövid távon is eredményt hozó megoldás, ha beszüntetjük az olyan fenntarthatatlan tevékenységeket mint a halászat, az állatok etetése és a szerves hulladékok vízbe juttatása.   

Készítettünk egy egyszerű útmutatót búvárok számára, amelyet követve nagyobb biztonságban lehetnek a vízben: 
  • Élvezd a különleges lehetőséget, hogy ragadozókkal merülhetsz.
  • Mindig kövesd a merülésvezetőd utasításait!
  • Soha ne etess cápát, ne izgasd hallal, hal vérrel, vagy bármilyen szerves hulladékkal, mert ez veszélyes helyzetet teremthet a cápa kifinomult érzékszervei, veleszületett ösztönei, esetleg tanult viselkedése okán. Ne feledd, mindig fennáll a baleset lehetősége, különösen ha nem tartjuk be az alábbi  szabályokat:
forrás: www.shareducation.com

  1. Ne mutass félelmet, de legyél tisztelettudó.
  2. Kerüld a hirtelen mozdulatokat, különösen ha a cápa közel jött.
  3. Legyél függőleges helyzetben, ne kapálózz az uszonyokkal.
  4. Karjaidat tartsd közel a törzsedhez.
  5. Maradj közel a csoporthoz, a cápákat jobban érdeklik a önmagukban lévő búvárok.
  6. Mindig tartsd szemmel a cápát amelyik egyszer már közel jött - hamar visszatérhet.
  7. Legyél tisztában vele, hogy a cápa hátulról szeret közelíteni.
  8. Tekintsük át az egész helyzetet (3D-ben) - a merülőpárok együtt sokkal hatékonyabbak. 
  9. Mindig tudjuk merre vannak éppen a cápák (különösen ha fotózunk, vagy videózunk) - bármikor ha kényelmetlenül érezzük magunkat kontrolláltan hagyjuk el a vizet merülőpárunkkal együtt.
  10. Ne érintsd, piszkáld a cápát, igyekezz legalább két testhossznyi távolságit tartani.
  11. Ha egy cápa nagyon közel jönne nyomd felé a vizet (vagy a kamerát, cápa botot, stb.) - ha a cápa megérintett: maradj higgadt és hagyjátok el a vizet, közben tartsd szemmel az állatot. 
  12. A felszínre emelkedés és a víz elhagyása közben is tartsd szemmel a helyzetet.
Amennyiben ételt, vagy csalit látsz a vízben (lehet akár egy másik csoporté, szerves hulladék, esetleg természetes zsákmány is): 
  • Figyelmeztesd a merülésvezetődet, illetve a többi búvárt és hagyjátok el a vizet. 
  • Soha ne közelíts, vagy nyúlj a csalihoz.
  • Ne legyél az "ételszag" vonalában (a cápák általában az áramlás felől közelítenek). 
Jelentsd az esetet a HEPCA felé, dokumentáld fotóval, videóval, ha rendelkezésedre áll!

Még egyszer: az állatok etetését, a horgászatot, szigonyozást a törvény szigorúan tiltja, a jogsértők ellen büntetőjogi eljárás fog indulni."

További információk: www.hepca.org, www. sharkproject.org


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2015. november 28., szombat

Delfines kaland

A novemberi Vörös-tengeri búvártúra alkalmával nemcsak nagyszerű időjárást fogtunk ki, de még a delfines merülés is összejött.



Az a helyzet, hogy az átlag magyar búvárnak, aki a közeli tavakhoz, jó esetben az Adriára jár merülni igen ritkán adatik meg, hogy nagyobb testű élőlénnyel találkozzon a víz alatt. Éppen ezért nem is szoktam előre "beígérni" találkozást semmilyen tengeri élőlénnyel, és ez most sem volt másképp. Ugyanakkor annyi már előre bizonyos volt, hogy az egyik Hurghada közeli zátonynál mostanában gyakran találkoznak a búvárok delfinekkel, ezt több közzétett fotó és videó is tanúsította. Az információt nem rejtettem véka alá, titokban pedig reménykedtem benne, hogy összejön a találkozás.

Biztos ami biztos, már az első nap is a jelzett helyre mentünk ki a búvárhajóval, de ekkor nem volt szerencsénk. Igaz ugyan, hogy az El Fanadir zátony delfinek nélkül is kiváló merülőhely, sekély, világos és meleg, a homokos aljzaton rengeteg korallbokor és mindenfelé színes halak úszkálnak, de a második merülés után csak nehezen tudtam leplezni csalódottságomat. A hét során megfordultunk több zátonynál is, de végig azon járt az eszem, hogy vissza kell térni a delfines lagúnába.

Az utolsó napon az első merülésünk egy hajóroncsnál volt, a második, egyben a túra utolsó merülését persze a delfines helyhez terveztük. A zátonyhoz érve gyors brifing és máris a vízben voltunk. Nem telt el öt perc sem a merülésből, amikor a lagúna bejárathoz fordulva 5 méteren egy kisebb búvárcsapatot láttam meg pontosan előttünk és még valamit... egy delfin volt! Alig akartam hinni a szememnek. Hátrafordultam, hogy jelezzek a többieknek, de persze mindenki másfele nézett, a fotósaink kisebb élőlényekkel piszmogtak, ilyen nincs, mormoltam bele a reduktorba. Elkezdtem hadonászni amire a merülőpárom fel is figyelt, de a tekintetéből inkább zavart, mint meglepődést olvastam ki. Később elárulta, azt hitte valami bajom van :) Időközben a delfin előre úszott, elvesztettük a szemünk elől és nem tudtam mindenki látta-e közülünk, mindenesetre haladtunk tovább a merülési terv szerint. A delfin olyan váratlanul jelent meg majd tűnt el újra, hogy még a fényképezőgépemet sem tudtam előkapni.

A delfin közöttünk úszkált

Miközben ezen sajnálkoztam magamban, egyszer csak megint beúszott a delfin a képbe. Innentől kezdve nagyjából félórán keresztül szórakoztatott minket és a másik búvár csapatot a víz alatt, illetve volt még néhány sznorkeles felettünk a felszínen. A delfin közöttünk úszkált. Nem úszott el, nem menekült mint az adriai delfinek, láthatóan nemhogy zavarta volna az emberek és búvárok jelenléte, de kifejezetten élvezte, még "beszélt" is hozzánk jellegzetes delfin nyelvén. Az egyik búvár, aki mellett nagyon közel siklott el, hirtelen kissé előrébb úszott és kinyújtott karjával megérintette a delfin ezüstösen csillogó oldalát. Ez láthatóan nem tetszett neki, megrázta magát és gyorsított az úszással, miközben hangot is adott elégedetlenségének.


Nem voltunk nagy mélységben, a lagúna itt 10 méter mély, azért lassan már kezdett fogyni a levegőnk, így sajnálkozva ugyan, de vissza kellett vennünk az irányt a hajó felé. Jeleztem a többieknek és elindultunk a zátony melltett visszafelé. Néhány perc elteltével, hihetetlen, de egyszer csak ismét előttünk termett a delfin. Karnyújtásnyira úszott el mellettem, belenéztem a szemébe és, nekem úgy tűnt, pajkosan kacsintott. Ez a delfin incselkedik velünk, gondoltam magamban. Egészen a lagúna kijáratáig kísért minket, majd ismét eltűnt a szemünk elől.

Amikor a hajó mellett végül felértünk a felszínre mindannyian egyetértettünk abban, hogy fantasztikus élményben volt részünk, pontosan ilyen remek merülést kívántunk magunknak a mostani utolsó alkalommal. Széles vigyorral, bár kissé fáradtan másztunk fel a fedélzetre, ám ezzel még korántsem volt vége a történetnek. Leszerelkeztünk és nekiláttunk az ebédnek. Mivel kellemes, szélcsendes idő volt felvonultunk a hajó napozófedélzetére, hogy falatozás közben élvezzük a remek panorámát. Hirtelen izgatott kiáltozásra lettünk figyelmesek. Az történt, hogy a delfin kiúszott a lagúnából és most a hajók között úszkált, illetve az időközben vízbe ugrált sznorkeleseket szórakoztatta a felszínen. Ilyen műsor mellet még sohasem ebédeltünk. A performansz mintegy 10 percig tartott még, azután végképp eltűnt, így végződött a delfines kalandunk.


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2012. február 15., szerda

Kérdések és válaszok: Hossam Helmy

Európa egyik legolvasottabb búvármagazinja nemrég interjút készített Hossam Helmy úrral, a sikeres Red Sea Diving Safari megálmodójával, aki a közelmúltban történt egyiptomi politikai fejleményekkel kapcsolatban mondja el gondolatait


Hossam Helmy

Mit várnak az egyiptomi állampolgárok leginkább az új kormányzattól?
Az Egyiptomi nép olyan átlátható kormányzást és a vezetést szeretne, ami méltóságot és tiszteletet mutat az állampolgárok irányába. Olyan kormányt szeretnénk, amelyik az egyetemes emberi jogok és a jogállamiság elvein alapul, ezzel valósítva meg a szabadságot és a demokráciát országunkban.

Mit vár ön személyesen az új kormányzattól?
Elsősorban olyan dinamikus és jövőképpel is rendelkező vezetésre van szükség, amelyik megfelelő válaszokat tud adni az ország különböző társadalmi-gazdasági kihívásaira. Másodszor, az új kormányzatnak fel kell ismernie az oktatás szerepének fontosságát, mert ez az egyetlen útja a ország felzárkóztatásának. Végezetül, az új Egyiptomnak a közel-keleti demokrácia előfutárának kell lennie, olyan nemzetnek, amelyik békében él a szomszédos országokkal és a nemzetközi közösséggel.

Európában sokan tartanak attól, amit a Muzulmán Testvériség és a Szalafista mozgalom koalíciója magával hozhat. Mi a véleménye erről? 
A magam részéről muszlimként sem vagyok tagja egyik említett pártnak sem. Legszívesebben egy liberális kormányzatot látnék, legalábbis addig, amíg az a demokrácia, az emberi jogok és az igazságosság elvén alapul. Ez a kérdés egyébként nagyon félreérthető és nagymértékben megosztja az országot is. Őszintén szólva engem a legkevésbé sem érdekel, hogy a következő kormány muszlim, keresztény, vagy beduin lesz-e. Egy biztos, Egyiptom nem lehet sikeres olyan politikai kurzussal, amelyik ellene megy a demokrácia intézményének, az emberi jogoknak és az igazságnak. Az egyiptomi emberek tudják mit akarnak és senki sem fog ellenszegülni a nép akaratának.

A világi, vagy inkább az iszlám jogrendszert részesíti előnyben?
Negyven évvel ezelőtt végeztem a jogi karon, így a jogász szemével tudom nézni ezt a kérdést, de nem sok minden változott azóta. Az igazságszolgáltatási rendszerünk alapvetően francia, egyiptomi és sária törvényekből áll. A sária törvények csak a muszlimokra vonatkoznak és magánéleti kérdéseket rendeznek (házasság, válás, gyámság, öröklés, stb). A zsidókra és keresztényekre a saját vallási meggyőződésük szerinti magánéleti szabályok vonatkoznak. A francia törvények pedig mintegy vezérfonálként szolgálnak a kormányzat egyéb területein. Ez a modell már Napóleon óta működik, és nem látom hogy bármi is változna. Szerintem nem az a fő kérdés, hogy világi vagy iszlám hatalom, illetve keresztény törvénykezés vagy muszlim sária lesz-e. A kérdés inkább az, hogy kinek áll érdekében ezeket a különböző nézőpontokat az ország megosztására felhasználni, illetve hogy ki fogja egyesíteni az egyiptomiakat a szolidaritás zászlaja alatt.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel is. Támogasd ezzel az Egyiptomot!

2012. január 13., péntek

A Vörös-tenger jellemző halfajai

Császárhalak (Angelfish)

Ezek a gyönyörű halak apró, kefeszerű fogaikkal kutatják élelem után a szivacsokat, algákat és korallokat. Ragyogó színezetük alfajonként változó, akárcsak a pillangóhalaknál, de azért mind ugyanabba a családba tartozik. A császárhalak könnyen felismerhetők a kopoltyúfedőn lévő tüske szerű nyúlványról. Területvédők, hajlamosak hosszabb ideig is egyazon üreg, vagy hasadék közelében élni.

Holdas császárhal, 30 cm
Pomacanthus maculosus 


Nagyszemű sügér (Bigeyes)

Ahogyan a neve is sejteti, ezeknek a kis éjszakai halaknak nagy, kidülledő szemeik vannak. Hatékony ragadozók. Nappal a korallok között, védelmet jelentő lyukakban rejtőzködnek ahonnan csak éjjel merészkednek elő táplálkozni. Étrendjükön apróbb halak, rákok, lárvák és nagyobb planktonikus, lebegő  élőlények szerepelnek.

Nagyszemű sügér, 40 cm
Priacanthus hamrur 


Pillangóhalak (Butterflyfish)

A zátonylakók között talán a legszínesebb hal. Lapos, vékony testű, általában a szemeknél egy sötétebb folt, illetve a farokúszó mellet még egy halványabb folt látható. Ez a hátsó folt a ragadozók összezavarására szolgál, ugyanis könnyen összekeverik a hal szemével és így a rossz végéről támadják. Érdekes, hogy a pillangóhalak veszély esetén háton is képesek elúszni. Gyakran láthatók párban egy jól körülhatárolható területen, míg mások nagyobb rajokban úsznak.

Vörös-tengeri pillangóhal, 20 cm
Chaetodon semilarvatus


Korallsügerek (Damselfish)

Ezek a halak a maguk tenyérnyi kis alga birodalmukon gazdálkodnak és harciasan zavarják el a betolakodókat. A korallzátonyon szinte bárhol megtalálhatók és gyakran nagyobb rajokba verődve lakmározzák a planktont. A bohóchal, amelyik a tengerriózsa szúrós csápjai között lakik, szintén ebbe a családba tartozik.

Kétsávos bohóchal, 15 cm
Amphiprion bicinctus


Tengeri márnák (Goatfish)

Könnyen felismerhetők a szájnál kétoldalt lelógó - az élelem megszerzéséhez használt - hosszú és vékony bajuszról, amint többnyire a homokos aljzat felett úsznak, vagy éppen apró homokfelhőket túrnak az aljzaton élelem után kutatva. Kisebb-nagyobb rajokban egyaránt előfordul. A tengeri márnák tipikus fenéklakók, ami azt jelenti hogy vagy az aljzaton táplálkoznak, vagy ugyanott álcázottan rejtőzködnek.

Sárgauszonyú tengeri márna, 30 cm
Mulloides vanicolensis 


Fűrészes sügerek (Grouper)

A fűrészes sügerek között a néhány centiméterestől egészen a hatalmas 3 méteres óriásokig láthatunk példányokat. Változatos színekben fordulhat elő, de talán leggyakoribb az élénk narancsszínű. Ugyan lassan mozognak, ám a zsákmányt figyelemreméltó gyorsasággal támadják. A fűrészes sügerek ragadozók, halakkal és más gerinctelenekkel táplálkoznak. Ahogy az ajakos- vagy papagájhalak, a fűrészes sügerek is nőivarúnak születnek és később változnak hímekké, miközben néhány egyed végig hermafrodita marad.

Ékszer-fűrészes sügér, 45 cm-ig
Cephalopholis miniata 


Tüskésmakrélák (Jack and Trevally)

A tüskésmakrélák áramvonalas, gyors ragadozók, kis- és nagyméretű is előfordul közöttük. Többnyire a nyílt vízben találhatók, de a táplálékot szállító áramlatokkal úszva alkalmi látogatói a zátonyoknak is. A külső lejtőkön cirkálva villámgyorsan csapnak le a meggondolatlan zátonylakó halakra. Magányosan, vagy kisebb-nagyobb rajban egyaránt találkozhatunk velük.

Nagyszemű tüskésmakréla, 85 cm-ig
Caranx sexfasciatus


Murénák (Moray eel)

Ez az ősinek is mondható faj rossz hírnevét annak a fura szokásának köszönheti, hogy légzés közben tátog, és ezért fenyegetőnek tűnik ahogy éles fogait mutogatja. Jóllehet nem agresszív fajta, azért nem árt az óvatosság, mert a nagyobb példányok komoly és fájdalmas sérülést okozhatnak. A murénák nappal egy kiválasztott korallhasadékba húzódnak, éjszaka viszont előjönnek és rákokkal, polipokkal, kagylókkal táplálkoznak.

Jávai szirtimuréna, 2,4 m-ig
Gymnothorax javanicus


Papagájhalak (Parrotfish)

A zátonyok fontos növényevői között található papagájhal nevét éles, papagáj szerű csőre és világos színe után kaphatta. Többségük nem csak a színét, de a nemét is váltja fejlődése során. Végső fázisuk hímivarú, feltűnő színezettel. Érdekes, hogy éjszakára átlátszó nyálkás gubóba csomagolják magukat, ugyanis a nyál akadályozza a szagok terjedését, és így a ragadozók kevésbé találnak rájuk.

Zöldfogú papagájhal, 40 cm
Scarus sordidus


Ráják (Stingray)

A látványos külsejű rája könnyen felismerhető világoskék pöttyeiről és zöldessárga színéről. Jellemzően hasadékok közelében látható. Szégyenlős, félénk állat aki azonnal a homokba ássa magát amint a búvárok felfedezik. De legyünk óvatosak, mert ez nem akadályozza meg abban, hogy alkalomadtán a farka végén lévő két mérges tüskéjét használja védekezésre.

Kékpettyes tüskésrája, kb. 30 cm-es átmérő
Taeniura lymma


Bőröndhalak (Pufferfish)

Ezek a kis- és közepes méretű mindenevők algákkal, férgekkel és más puhatestűekkel táplálkoznak. A bőröndhalak a zátony mellett 30 méteres mélységig bárhol megtalálhatók. Lassan mozognak, de ha veszélyt éreznek máris hatalmas labdává fújják fel magukat, amit a hasukba szívott víz segítségével érnek el. Ezzel szinte lehetetlenné teszik, hogy bárki is lenyelje őket. Ráadásul némely faj tüskékkel is rendelkezik, ami ha lehet még inkább nehezíti a ragadozók dolgát.

Sötét-pöttyös bőröndhal, 30 cm
Arothron nigropunctatus


Csattogóhalak (Snapper)

A csattogóhal-félék a zátony fontos ragadozói, leginkább éjjel aktívak. Általában a partközeli sekélyebb vizekben mozognak, de például a sárgauszonyú faj a közepes mélységeket, vagy a kereskedelmi szempontól fontos vörös csattogóhal a mélyebb vizeket kedveli jobban. Sajnos egyre ritkábban találkozhatunk velük, mert az intenzív halászat erősen lecsökkentette a halpopulációt, ráadásul lassan növekvő, hosszú életű fajról van szó, vagyis hosszadalmas a természetes reprodukció.

Kékcsíkos csattogóhal, 40 cm-ig
Lutjanus kasmira
  

Tüskéshalak (Solderfish, Squirellfish)

Az ebbe a családba tartozó katona- és mókushalak egyaránt éjszakai fajok és igen könnyen összetéveszthetők egymással. A katonahalak azonban kerekebbek, testesebbek és sokkal színesebbek is a mókushalaknál. A vörös, vagy narancsos szín és a nagy szemek az éjszakai fajok sajátja, akárcsak a fentebb bemutatott nagyszemű sügerek esetében. Nappal sziklák és korallok tövében szunyókálnak, és csak éjjel merészkednek elő táplálkozni. Fogazott, tüskés pikkelyeik és éles, védekezésre alkalmas uszonyaik vannak.

Szablyás mókushal, 45 cm-ig
Sargocentron spiniferum


Íjhalak (Triggerfish)

Lapos testű, közepes- és nagyméretű halak valamilyen csíkos mintázattal. A különböző fajokat könnyű felismerni jellegzetes színezetéről. Erős fogazatukkal tengeri sünökre és kisebb rákokra vadásznak a zátonyok között. Veszély esetén benyomakodnak egy közeli hasadékba, ahol jellegzetes elöl lévő hátuszonyuk segítségével pillanatok alatt beékelik magukat, és nem is jönnek ki onnan a veszély elmúltáig.

Titán-íjhal, 75 cm-ig
Balistoides viridiscens


Ajakoshalak (Wrasse)

Az ajakoshalak méretben rendkívüli változatosságot mutatnak; az apró tisztogatóhalaktól kezdve a hatalmas, akár 2 méteresre is megnövő, napóleonhalig bezárólag bármilyen méretben előfordulhatnak. Az ajakoshalak általában világos színezetűek, de fejlődésük során ez változhat, akárcsak a nemük. Jellegzetes fogazatuk nagyszerűen alkalmas arra, hogy puhatestűeket húzzanak ki a sziklák hasadékaiból, vagy kisebb rákokat kapjanak fel vele. Leginkább a zátonyok sekélyebb részén lehet találkozni velük.

Napóleonhal, 2 m-ig
Cheilinus undulatus



(Forrás: Guy Buckles: The Dive Sites of the Red Sea; Jack Jackson: Búvár Világatlasz; Gishotti-Scarletti: Vörös-tenger; Wikipedia)

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2011. szeptember 7., szerda

A Vörös-tenger


A Vörös-tengerre talán leginkább jellemző kép: az egyenesen a vízpartig lenyúló sziklás sivatag, és a közvetlenül a víz felszíne alatt megfigyelhető szertelenül tobzódó élet és színkavalkád közötti éles ellentét

A Vörös-tenger Afrikát az Arab-félszigettől elválasztó hosszúkás, keskeny tenger. Körülbelül 1900 km hosszan húzódik a Szuezi-öböltől délkeleti irányba, egészen az Indiai-óceánig, az Adeni-öböltől a Bab-el-Mandeb (Könnyek Kapuja) szorosig. Szélessége 300 km körül van, mélysége nagyon változó, a középső részeken eléri a 3000 métert is. A Vörös-tenger egy hasadékrendszer alámerült része, amely a Holt-tengertől egészen a délkelet-afrikai Nagy Hasadékvölgy végéig tart. Ez egy hatalmas törésvonal a földkéregben, amelyet az évmilliókkal ezelőtti vulkanikus tevékenység alakított ki. A Vörös-tenger vulkanikus múltjára utalnak a hatalmas mélységekben lévő, még ma is aktív hévforrások.


Vörös-tenger

A tengert körülvevő partvonal száraz és barátságtalan. A keleti partokat legnagyobb részben Szaúd Arábia foglalja el, míg a nyugati partot Egyiptom és Szudán. Északról Izrael és Jordánia, délről Eritrea és Jemen határolja. Elzárt helyzetének köszönhetően az árapály jelenség a Vörös-tengeren minimális, bár a helyi áramlatok igen erősek. Az év legnagyobb részében északnyugatról fújnak az uralkodó szelek. A Vörös-tenger forró, száraz éghajlatú területen fekszik, és egyik fontos jellemzője a magas sótartalom. Ennek oka az, hogy több víz párolog el belőle, mint amennyi az esők és a folyók által visszakerül. Az eredmény egy igen meleg vizű tenger. Ezek az éghajlati viszonyok szolgáltatták az alapot a telepes korallok robbanásszerű elterjedéséhez és ahhoz, hogy az egész tengerpart mentén hatalmas korallzátonyok alakuljanak ki.


Dendronephthya lágykorallok

A Vörös-tengernek - amelyet "Isten második világának" is szoktak nevezni - valóban különleges az élővilága. Több mint 250 fajta korallról számoltak be, és ezernél is több halfaj jelenlétét jegyezték le, melyeknek egy része csak itt él (endemikus). Talán a leggyakrabban egy pillangóhal (Chaetodon semilarvatus) látható, amely kényelmesen, párosával járja őrjáratát a korall körül. Sárga libériát visel, a szeménél kék folt látható. A legtöbb helyen fényűző gazdagságban növekednek a különféle kemény- és lágykorallok, elvegyülve a Dendronephthya lágykorallok sötét-ibolyaszínű fajaival. Annak ellenére, hogy a népszerű zátonyokon és roncsokon kétségtelenül érezhető az utóbbi évek búvárforgalmának hatása, a tenger eldugottabb területei még mindig híresek a hatalmas cápa populációjukról és a nagy testű, vándorló nyílt vízi élőlényeiről.


A pillangóhal párosával járja őrjáratát a korall körül

A búváripar igen jól fejlett a Vörös-tengeren, az északi rész a turistaparadicsomok otthona. Messze délen és a Vörös-tenger szaúdi partjainál viszont nincsenek turistalétesítmények. Egyiptom déli részét szinte kizárólag csak szafari hajóval lehet megközelíteni. Egyes területeken - felejthetetlen hajós szafarik végcéljait jelentő - korallszigetek emelkednek ki a tengerből, mint például Zabargad- és a Brothers-szigetek, ahol tényleg csak néhány hajó háborgatja a természet nyugalmát.
A Vörös-tenger másik része tantaluszi kínokat okoz a búvároknak. Ez Szudán tengerpartja, amelyről sokan állítják hogy a világ néhány leggyönyörűbb búvárparadicsomát rejti, de az ország politikai helyzetének folyamatos bizonytalansága rontja a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy csak nagyon kevés hajó kap engedélyt a merülésekre és akik megkapják, azoktól is bármikor váratlanul visszavonhatják. Ennek következtében Sha'ab Rumi vizei, Sanganeb, a Wingate-zátony és az Umbria roncsának meglátogatása a legtöbb búvár számára sajnos csak álom marad.


Búvárhajók Sharm el Sheikh mellett

Az északi részeken megfigyelhető rendkívüli turisztikai sikereknek köszönhetően a búvárok egyre inkább megrohamozzák az ismertebb üdülőhelyeket. Annak ellenére, hogy léteznek víz alatti rezervátumok is (pl. Ras Muhammad Nemzeti Park), a korallzátonyok megőrzésének problémája egyre akutabbá válik. A helyi búvár közösség egy szervezet (HEPCA) életre hívásával válaszolt a kihívásra, hogy megvédhessék Hurghada és a környező területek víz alatti világát. A szervezet bójákkal és rögzített kikötőhelyekkel látta el a merülőhelyeket, hogy kiküszöböljék azt a kárt, amit a horgonyok okoztak a zátonyokon. Ez egy nagyon fontos lépés volt a Vörös-tenger korallzátonyainak megőrzésének érdekében.




Forrás: Jack Jackson - Búvár világatlasz, Egidio Trainito - Víz alatti csodák, Monty Halls - Merülés, Guy Buckles - The divesites of the Red Sea


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2011. szeptember 2., péntek

Úti cél: Vörös-tenger - Dahab

A Sínai-félsziget déli részén található Dahab kisvárosának még mindig van egy kis pionír hangulata a szokásos egyiptomi búvárcélpontokhoz képest. A merülőhelyek - falak, korallbarlangok és üregek gyűjteménye - csak fokozzák ezt az érzést. Közülük az egyik, a jól ismert Blue Hole már legendás hírnevet szerzett a búvárok körében.

Az Akabai-öböl partján fekvő Dahab (arabul - aranyhely) 80 km-re északra fekszik Sharm el Sheikh nyüzsgő forgatagától. Egészen a mostani időkig mindössze egy beduin település volt itt és néhány nagyobb oázis, amely fontos menedéket jelentett ezen a terméketlen tengerparton, ahol kopár hegyek buknak alá a sziklás partokat nyaldosó kristálytiszta vízbe.

Az egykor nyugodt beduin falu most zajos turistaparadicsom, de még mindig megmaradt a régi hangulat. Színes bódékkal és tradicionális kávéházakkal telezsúfolt, keskeny, poros utak alkotnak kontrasztot a tengerparti bárok és éttermek csillogásával. A városka elmúlt néhány évtizedében tapasztalható erőteljes fejlődésének valójában egyetlen oka van: a Sínai-félsziget eme különleges partszakaszának merülőhelyei.

Dahab, pálmafa a naplementében


Tengeri Élővilág

A földrajzi adottságok és a hatalmas zátonyok képezik fő vonzerejét Dahab merülőhelyeinek. A Vörös-tenger élővilága köztudottan gazdag - bár itt talán nem olyan látványos mint a déli területeken -, látnivaló azért akad bőven: az üregekben, áthajlások alatt hatalmas üveghalrajok húzódnak meg, a pompás korallok mellett csattogóhalak, gömbhalak, fűrészes sügerek, papagájhalak és íjhalak nagy számban láthatók a falak mentén.

Színpompás korallzátony


Merülések

A dahabi merülések legfontosabb jellemzője, hogy egytől egyig parti merülés. A búvárbázisok gépjárművel (esetleg tevékkel) viszik ki a búvárokat a partra. Ha már a parton vagyunk a dolgok gyorsan és simán mennek. Nagyméretű ponyvákat terítenek le, hogy a felszereléseket megóvják a homoktól, és a perzselő napsütésben a hűtött üdítők is mindig kéznél vannak. A legtöbb merülőhelyen egész sátortábor található éttermekkel és kölcsönzőkkel.

A Blue Hole merülőhely híres arról, hogy már sok áldozatot követelt a búvárok közül. Az ok nagyon egyszerű: sokan túlbecsülik képességeiket, amikor megkísérlik az átúszást a látványos boltív alatt. A boltív ugyanis 50 méter mélyen van és még vízszintesen is úszni kell egy keveset míg kijutunk a nyílt vízre. Hagyományos felszereléssel igen komoly feladat, amit néhány búvár sajnos a saját élete árán tapasztalt meg. Néhány szomorú emléktábla az északi szirtfalon arra figyelmeztet mindenkit aki a boltíven akar keresztülúszni, hogy ezt kezelje szigorúan technikai merülésként. De nem csak a boltív érdekes itt. A belső zátony fala egy platóban végződik 5 méteren, ami a külső zátonyhoz vezet és itt a tengeri élővilág sokkal izgalmasabb: rengeteg íjhallal, császárhallal és néhány igen nagy fűrészes sügérrel is találkozhatunk. A Blue Hole merülést többnyire összekötik a közelben lévő helyek valamelyikén történő merüléssel. Az egyik ilyen a Bells, ahová a Blue Hole lagúnáján keresztül juthatunk el.

Dahab - Blue Hole

Bells tulajdonképpen egy meredek sziklafal, számos áthajlással, átjáróval, amelyek csillogó halakból álló rajoknak nyújtanak menedéket. A nagy testű nyílt vízi állatok ezen a helyen ritkák, ezért a  merülés során érdemes inkább a zátonyhoz közel maradni és alaposabban megvizsgálni az áthajlásokat, kiszögelléseket. A nagyobb hasadékokban papagájhalat és üveghalrajokat vehetünk észre, melyek legfőbb ragadozója a főleg napkelte és napnyugta idején aktív tűzhal.

Csillogó üveghalraj a zátony mellett

Dahab talán legszebb és legmegkíméltebb merülőhelye Gabr el Bint. Egy szomorú beduin monda után kapta a nevét, miután egy szerelmes pár fiú tagja meghalt a hegyekben és a lány a szikláról a tengerbe vetette magát. (arabul Gebr - szirt, Bent - lány). A tenger mélye a mai napig mindig új meglepetésekkel várja a búvárt. Találkoztak már itt teknősökkel, delfinekkel, cetcápával, pörölycápával és mantával is. A nagy sügerek itt egyáltalán nem félnek a búvároktól. Ez a merülőhely viszont csak hajóval, vagy teveháton érhető el.




Egyéb programok

Dahab az éjszakai élete sokkal változatosabb az utóbbi években, miközben megőrizte tradicionális hangulatát is. A búvároknak számos lehetőségük adódik a szórakozásra esténként, vagy a lusta délutánokon. A teveszafari a beduinokkal a közeli oázisba talán kicsit erőltetettnek tűnhet, de nagyszerű élmény. Szinte kihagyhatatlan kirándulás a Mózes-hegyen található Szent Katalin kolostor. Dahab strandján a kite és a szörf is nagyon népszerű sport.

Túra a Mózes-hegyre és a St.Katalin kolostorhoz


Forrás: Monty Halls - Merülés


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.