A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyakori kérdések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyakori kérdések. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 11., hétfő

Még egyszer a búvárorvosi alkalmasságról

Különösen az éves búvárvakációt megelőzően kapom meg a vissza-visszatérő kérdést: mennyire veszik komolyan és tényleg kell-e az orvosi a merülésekhez?



Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a búvárorvosi alkalmasság tényleg szükséges a merülésekhez. De valójában nem a búvárbázisnak van/lesz rá szüksége ott ahová szándékozunk menni, hanem a búvárnak saját magának. Miért is?

Kell az orvosi, pedig a búvárbázisok többnyire inkább nem is kérik el az igazolást a búvároktól. Azért nem, mert mindegyik gazdasági vállalkozás, és mint ilyenek inkább azon fáradoznak, hogy odacsábítsák a búvárokat és nem azon hogy elzavarják őket. Logikus nem? E helyett inkább az orrunk alá tolnak egy nyilatkozatot, amiben kijelenthetjük hogy egészségesek vagyunk. Innentől kezdve a búvárbázis mossa kezeit, minden esetleges ebből adódó probléma és kár a búvár vállát fogja nyomni.

Kell az orvosi, mert van egy szabály. A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési Szabályzata egyértelműen fogalmaz: "... a merülést végző búvárnak rendelkeznie kell egy évnél nem régebbi, alkalmasságáról szóló orvosi igazolással."  És ez a szabályozás minden magyar búvárra vonatkozik, akkor is ha külföldön merül és akkor is, ha esetleg még nem hallott róla.

Kell az orvosi, mert a szabályból adódóan van egy gyakorlat. Aki már elvégzett legalább egy búvártanfolyamot az tudja, hogy oda az érvényes orvosi igazolás az egyik belépő. A továbbiakban pedig a búvárigazolvány is csak orvosi igazolással együtt érvényes (akár a jogsi). Természetesen a búvár azt is tudja, hogy ha a egészségügyileg általában véve alkalmas is a merülésekre, még akkor is előfordulhat időszakos alkalmatlanság (pl. megfázás esetén), amikor jobb ha inkább nem merül.

De nem is ezek miatt kell elsősorban. Az érvényes búvárorvosi igazolás tulajdonképpen minden búvár saját, jól felfogott érdeke. Egyrészt azért, mert így mindenki megnyugodhat a saját egészségi állapota felől. És ez persze nem csak a merülések szempontjából lehet megnyugtató. Ne felejtsük el, hogy a búvármerülések fokozott kitettséget jelentenek az emberi szervezet számára, nagyobb az igénybevétel elsősorban a szív és a tüdő szempontjából. Legyen akár a legkisebb gond valahol, a hétköznapokban még talán fel sem tűnik igazán, de a fokozott terhelés alatt lehet hogy elveszítjük az eszméletünket és talán nem kell ecsetelnem, hogy a víz alatt ez milyen veszélyes lehet. Egy esetleges búvárbalesetnél pedig sovány vigasz a búvárbiztosítás...

Másfelől pedig hiába van búvárbiztosításunk, ha nincs mellé érvényes orvosink. Egy biztosítási ügy úgy indul, hogy a biztosító szakértője megnézi az érvényben lévő szakhatósági irányelvet - esetünkben a fentebb említett szabályzatot - és azt találja, hogy az egészségügyi alkalmasság a merülés minimum követelménye. Már itt elfekszik az ügyünk ha nem volt orvosink, és még csak sovány vigaszunk sem lesz.

Összegzésül még egyszer: igen kell, kellene az orvosi. Nekünk magunknak. Nem a búvárbázisnak, nem a búvároktatónak, vagy a merülésvezetőnek. Azért kell, hogy nyugodtak legyünk, nyugodt legyen a családunk. És ha a véletlen szeszélyéből kifolyólag végül mégiscsak bekövetkezik a baj, akkor a biztosító sem tud belekötni, ha mindenben a szabályok szerint jártunk el.

Balesetmentes merüléseket kívánok!

2012. április 24., kedd

Hogyan tovább a kezdő tanfolyam után


Az első búvárigazolvány megszerzésével minősített búvár leszel, de ez még csak a kezdet, mert végül a speciális képzések adják majd meg számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak

Szeretnél delfinekkel lubickolni, mintha te is része lennél az óceánnak? Kíváncsi vagy milyen lehet az Alpok hegyi tavainak kristálytiszta vízében merülni? Ha a válaszod igen, úgy a speciális  képzések segítenek neked felkészülni az ilyen kalandokra. És hogy milyen kalandokról van szó pontosan? Több ilyen is lehet. Miután elvégezted a kezdő búvártanfolyamot és némi tapasztalatra is szert tettél már, készen állsz komolyabb kihívások teljesítésére.

A speciális képzések felkészítenek különleges körülmények között történő merülésekre és az ezekhez szükséges felszerelések használatára. Általában a legtöbb ilyen speciális kurzus alapfeltétele a haladó búvár minősítés (AOWD) megléte, ami az alapminősítést (OWD) követi a sorban. Éppen ezért érdemes a haladó szintet mihamarabb teljesíteni. A haladó minősítéssel tehát olyan további kihívásokat jelentő speciális lehetőségek nyílnak meg előtted, mint az éjszakai-, áramlásos-, roncs-, barlangi-, vagy nitrox merülések.

Éjszakai merülés

Amíg nem merültél sötétedés után, csak a felét láttad annak amiről a búvárkodás igazán szól. A tenger éjszakai élete vetekszik sok minden mással amit a felszínen láthatunk. Szerencsére az éjszakai merülés nem igényel sok többlet felszerelést. Az egyik legfontosabb talán a megbízható és vízhatlan világítás. A legtöbb búvár ilyenkor 20-30 watt-os lámpát használ, ami mellé egy-két kisebb tartalék lámpát is visz magával. Talán a legjobb, ha közepesen szórt fényű a lámpánk, állítható fókusszal. Nagyobb fénykévéjű lámpákat inkább a víz alatti fotózáshoz, videózáshoz használnak.

Az Éjszakai búvár (Night Diver) kurzuson megtanulod, hogyan használd és tartsd karban a lámpádat, hogyan helyezd el a villogót és a vegyi fényt a tájékozódáshoz. Az oktató azt is elmondja majd, hogyan értékeld megfelelően az éjszakai feltételeket. Az éjszakai körülmény extra óvatosságot igényel: kerülni kell az erősen hullámos, vagy áramlásos helyeket, továbbá azokat ahol rossz a látótávolság - ami egyébként nappal is potenciális veszélyforrás. Fontos, hogy csak olyan helyen merüljünk sötétedés után, amit ismerünk. Érdemes előbb nappal felkeresni a kiszemelt helyet mielőtt éjszakai merülésre vállalkoznánk.

Áramlásos merülés

Sok gyönyörű merülőhelyen van erős áramlás, például a Vörös-tengeren, a Maldív-szigeteken, vagy éppen Thaiföldön. A vízmozgást egyrészt a Föld forgó mozgása és az árapály jelensége okozza, illetve az uralkodó széljárások is hatással vannak a merülésekre. Ahelyett, hogy küzdenénk az áramlással (ami egyébként fárasztó és veszélyes is), megtanuljuk hogyan fordítsuk hasznunkra a víz energiáját merülés közben.

Az áramlásos merülésre felkészítő képzés megtanít, hogyan válaszd ki a megfelelő helyet és tervezd meg a be- és kijövetel pontját. Azt is megtanulod hogyan módosítsd a merülési tervedet a körülmények változása esetén, illetve azt, hogy miként kell használni a jelzőbóját.
Két lényeges szempont van: az egyik az áramlás erőssége, a másik a látótávolság. Olyan helyen szabad csak merülni, ahol a búvár elég messze ellát ahhoz, hogy időben észlelje a lehetséges veszélyforrást és arra még reagálni is tudjon.

Többféle áramlásos merülésre alkalmas hely létezik, ám biztonsági és merülés szervezési szempontok alapján mindegyik más és más. Ha számodra ismeretlen helyre mész, először mindenképpen tanácsos megfelelő ismeretekkel rendelkező helyi vezetővel merülni.

Roncsok, üregek, barlangok

A hajóroncsok - akárcsak az ősi romok a felszínen - arról mesélnek hogyan éltek (és sokszor haltak) a régebbi korok emberei. Akár egy romantikus hajóroncsot fedeznél fel, akár egy világháborús repülőgépet csodálnál meg - a roncsmerülést neked találták ki. Történelmi értékük mellett ráadásul a roncsok sokszínű tengeri populáció otthonául is szolgálnak. Általános szabály, hogy a roncsokról semmit sem szabad felhozni, sőt nagyon sok közülük a védett történelmi emlékhely. Egy roncsmerülő tanfolyamon (Wreck Diver) hallasz a hajóroncsokra és a régészeti leletekre vonatkozó szabályokról, és arról is hogyan mozogj a víz alatt roncsok közelében. Mivel ezek a roncsok sokszor instabil helyzetben fekszenek a fenéken, csak megfelelően képzett, tapasztalt búvárok hatolhatnak be a roncsok belsejébe.

A búvárok között is sokan gondolják az elején, hogy víz alatt barlangba merészkedni inkább rémálom lehet mint élvezet. Pedig megfelelő képzés birtokában ez a félelem elhalványul amellett az élmény mellett, amelyet a víz alatti barlangokban látható hihetetlen sziklaformációk, vagy a barlangok falát benépesítő sokszínű élet látványa jelenthet. A barlangi merülések ritka lehetőséget nyújtanak arra, hogy mi is behatoljunk a Föld érhálózatába.


Ezeknek a kurzusoknak több szintje létezik, kezdve az üreg (Cavern Diver) merülésekkel, ahol a búvárok beúszáskor nem tévesztik szem elöl az üreg bejáratát, egészen az barlangi búvár (Cave Diver) tanfolyamokig, ahol megtanulod hogyan tervezz merülést bonyolultabb barlangokban, hogyan mérd fel és rajzold meg a barlang egyszerű topográfiai térképét. Az alapvető tudnivalók kiterjednek a barlangi merülések tervezésére, a navigációra, és olyan uszonyozási technika elsajátítására, amellyel nem kevered fel a laza aljzatot, veszélyesen lerontva ezzel a látótávolságot. Ezen kívül bepillantást nyersz a geológiai eredetű földalatti járatok rendszerébe, és tanulsz azokról az élőlényekről is amelyek ebben a szokatlan környezetben élnek. A megfelelő és alapos képzésnek itt kiemelten fontos szerepe van, mivel a barlangi merülésekben komoly kockázatok rejlenek. Éppen ezért minden egyes merülés gondos tervezést és kivitelezést igényel.

Amikor extra hővédelem kell

Azok a búvárok, akik olyan hidegebb vizek felfedezésére vállalkoznak, mint mondjuk az Alpok hegyi tavai, élvezhetik az egyik leglátványosabb víz alatti életet. Ugyanakkor melegen tartani a testünket 10°C körüli víz hőmérsékleten már komoly feladat. A szárazruha (dry suit) a megfelelő megoldás erre a problémára. A legtöbb modern szárazruha neoprénből, gumiból, vagy rétegelt szintetikus anyagokból készül, amit eredetileg az űrhajós ruháknál is használt vízhatlan cipzár véd. A vizes rendszerű ruhákkal ellentétben - amelyeknél belül vékony vízréteg van  - itt a ruha belsejében levegő van. Ez a tulajdonsága és a ruha alá felvett aláöltözet segít melegen tartani a búvárt. Egyesek szerint a szárazruha annyira kényelmes, hogy még a melegebb vizekben is előnyben részesítik használatát. A szárazruhás képzésen (Dry Suit Diver) megtanulod hogyan súlyozd ki megfelelően magadat, és azt is hogyan tartsd kontroll alatt a lebegőképességedet merülés közben.



Lefényképeznéd?

Kiváló minőségű képeket készíteni a víz alatt számos kihívással jár. A legnyilvánvalóbb probléma a fény és a színek hiánya. Amikor a fény eléri a víz felszínét, annak egy része egyből visszaverődik. A behatoló fény másik része hőenergiává alakul, míg a fennmaradó rész szétszóródik a vízben lebegő részecskéken. Tovább komplikálja a helyzetet a fénytörés jelensége is (amikor a fény különböző közegeken hatol át), emiatt ugyanis a víz alatt mindent kb. 30%-al nagyobbnak és közelebbinek látunk.


De a víz alatti fényképezés örömei túlmutatnak a nehézségeken. Egy víz alatti fotós kurzuson (Photographer Diver) egyszerű technikákat tanulsz a képek komponálásához a rendelkezésre álló fényviszonyok között is. Azt is megtanulod, hogyan és mikor használj vakut, valamint hogyan hozd ki a legtöbbet saját fényképezőgépedből. Ha nincs még géped, valószínűleg több gépet is kipróbálhatsz majd a tanfolyamon.

Mi a nitrox?

A könnyűbúvárkodás elterjedése óta foglalkoztatja a búvárokat a kérdés: vajon hogyan lehetne a víz alatt több időt eltölteni? A merülési időnek ugyanis nem csak kizárólag a levegőkészlet szab határt, hanem a dekompressziós betegség (DCS) veszélye, amit más szóval “bend”-nek is neveznek.

Dekompressziós betegség akkor következik be, amikor a nitrogén felesleg, ami a testben oldódott a sűrített levegő víz alatti légzése során, felszínre emelkedés közben hirtelen akar távozni. Ilyenkor ugyanis veszélyes buborékok keletkezhetnek a búvár testében. Hosszabb idő eltöltése a víz alatt több nitrogén oldódását is jelenti egyben. A DCS elkerülése érdekében a kutatók pontosan kiszámították, hogy adott mélységekben mi az eltölthető leghosszabb idő úgy, hogy annak elérésekor a búvár még megállás nélkül a felszínre emelkedhet. Ezt nevezzük “no deco” időnek, más néven maximum merülési időnek. Abban az esetben, ha a búvár túllépi ezt az időkorlátot, akkor a felszínre emelkedés közben dekompressziós megálló(ka)t kell beiktatnia, hogy normál kilégzés útján szabaduljon meg a felesleges nitrogéntől, ezzel is csökkentve a veszélyes buborékok kialakulását.

Az utóbbi időben a kedvtelési búvárok világába is megérkezett egy addig csak a katonai és ipari területen használt megoldás, amely valóban meghosszabbítja a víz alatt eltölthető időt, mégpedig a nitrox légzőgáz alkalmazásának segítségével. Alapesetben a búvárpalackban tárolt levegő összetétele pont olyan, mint a légköri levegőé, tehát 21% oxigén és 78% nitrogén. A nitrox, más néven “dúsított levegő” (enriched air) lényege a megnövelt oxigén tartalom, illetve az ezzel arányosan csökkent nitrogén tartalom, ami tulajdonképpen lehetővé teszi a hosszabb merülési időket. Minden előnye ellenére azért a nitroxnak is vannak hátrányai. A nitrox búvár képzés (Nitrox Diver) elsősorban arról szól, hogyan kerüld el nitrox használatából származó lehetséges veszélyeket. Megtanulod hogyan használd a nitroxos komputereket, merülő táblázatokat, és hogyan mérjed meg analizátorral a palackodban lévő levegő oxigén tartalmát.

Ahogyan azt már búvárok több nemzedéke is bizonyítja, a titkokkal teli víz alatti birodalmakat csak folyamatos tanulással és éles megfigyeléssel lehet biztonsággal felfedezni. A speciális képzések fogják megadni számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak.


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2012. április 19., csütörtök

Mit nevezünk sznorkelezésnek?


Gyakran hallani búvároktól ezt a kifejezést, ami valójában a légzőcső angol elnevezése. A sznorkel az alap búvárfelszerelés része, magyar megfelelője a légzőcső. Ebből következően a "sznorkelezés" a maszk, az uszony és a légzőcső együttes használatát takarja, vagyis búvárkodás ez is, csak éppen palack nélkül, és túlnyomórészt a felszínen. A merülésnek ez a formája nagyon sok élvezetet nyújt különösebb komplikációk, vagy veszélyek nélkül. Egyszerű elsajátítani, viszonylag kevés felszerelés szükséges hozzá és az sem drága. A legtöbb ember - még a gyerekek is - már az első próbálkozások után elég ügyesek, bár a kifinomult technikához azért nem árt kicsit több gyakorlás. A tökéletes élvezethez meg kell tanulni a víz eltávolítását a maszkból és a légzőcsőből, továbbá hatékonyan kell uszonyozni, és tudni kell alkalmazni a kiegyenlítés technikáját amikor alámerülünk és a nyomás elkezd növekedni körülöttünk.

Egyes búvároktatók nagyobb hangsúlyt fektetnek a sznorkeles technikák gyakorlására még a készülékes merülések előtt. Ez ugyan nem elhagyhatatlan előfeltétele a tanulásnak, de fejleszti az alapkészségeket, ami a későbbiekben megkönnyíti a készülékes merülés elsajátítását. Ha úgy tervezed, hogy készülékkel is és sznorkellel is fogsz majd merülni, akkor érdemes olyan felszerelést beszerezni, ami mindkét tevékenységhez alkalmas lehet. A készülékes búvárok általában kissé nagyobb uszonyt használnak, mint a sznorkelezők. Ha ilyet kell használni a sznorkelezéshez, akkor például kisebb uszonyozó mozdulatokkal ellensúlyozhatod a nagyobb uszony ellenállását.

A bevezetőben már szó volt arról, hogy a sznorkeling inkább a felszínen történő búvárkodást jelenti. Ettől sokban különbözik a freediving, ahol a cél a mélyebbre, vagy hosszabb időre történő lemerülés. A profi freediverek figyelemreméltó mélységeket érnek el, és több mint 3 percet is simán eltöltenek a víz alatt. Az ilyen merülések azonban kockázatosak lehetnek, kezdőnek csak óvatosan érdemes kísérletezni vele. A készülék nélküli merülésekre is igaz a szabály: sose merülj egyedül!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2011. április 19., kedd

Tévhitek és tények - búvárorvosi alkalmasság

Van ahol kötelező, van ahol nem, van aki pecsétet kér, van aki komolyan veszi - beszéljünk a búvárorvosi alkalmasságról!



Búvárorvosi vizsgálat

A világban a búvárorvosi alkalmassági vizsgálat (röviden "búvárorvosi") általában kötelező, de meglétét nem veszik igazán komolyan. Jelentős részén az is elég, ha kitöltesz egy sok tételes papírt, és mindenhová "nem"-et írsz. Aki pedig veszi a fáradtságot akár önszántából, akár mert olyan országban szeretne búvárkodni, ahol az érvényes búvárorvosi meglétét ellenőrzik (ez egyébként több helyen így van, és a tendencia növekvő), sokszor csak a körzeti, vagy a háziorvosig jut el, ahol beütteti a pecsétet. Valóban elintézhetjük ennyivel?

Erről kérdeztem a Baromedical Rt. orvosigazgatóját, Dr. Gőbl Annát, hazánk nemzetközileg is elismert búvár-szakorvosát.

- Anna, beszélj kérlek arról, mit takar nálatok a búvárorvosi vizsgálat?
A vizsgálat általában belefér fél órába. Először egy széles spektrumú vizeletvizsgálatra kerül sor, amiből a belső szervek - mint például a máj, vese, húgyutak - működéséről, anyagcseréről és még sok mindenről kapunk képet. Látom azt is, mennyire vagy egészséges, eszel-e elég vitamint, de a vizelet fajsúlya és kémhatása is sokat elárul a szakavatott szemeknek. Ezután fizikálisan is megvizsgálom a búvárt.

A szemfenéki kiserek vizsgálatából képet kapunk a test működéséről, akár a vérnyomás vagy koleszterin gondokról. Fület is megnézem, milyen a dobhártya jellege, van-e rajta sérülés, az ottani erekből is sokat megtudhatunk, például előző gyulladásokról. Megnézem a dobhártya mozgását, vastagságát, egyenlítéskor lehet-e gond, és még folytathatnám a sort. Az orrba is benézek, nincsenek-e tágult erek, amik nyomás alatt bevérezhetnek, van-e orrsövény ferdülés, polipok, duzzanatok, amik gondot okozhatnának a merülés során. Tovább haladva megnézem a fogak és garat állapotát, nincs-e mondjuk gyulladás, de például a nyaki nyirokcsomók, a pajzsmirigy állapota hatással van a terhelhetőségünkre is. Természetesen vérnyomást is mérek, szívhallgatás során pedig ha bármi gyanúsat észlelek, a kamrában van műszer, amivel akár terheléses EKG-t is nézhetünk. Hasfalnál sem a "bioprén" vastagságára vagyok kíváncsi, hanem olyan belső szerveket vizsgálok mint a máj, lép, epe, amelyeknél tapintással rengeteg minden kiszűrhető. Lábak vizsgálata során a reflexek mellett egy észlelt érszűkület vagy ödéma sok mindenre utal, de a gerincet is végignézem, van-e káros görbülete vagy rossz terhelésnek jele. Miközben vizsgálom a búvárt, odafigyelek arra is, hogy ha látok olyan anyajegyet ami bőrrák veszélyes lehet, felhívjam rá a figyelmét. Végül a légzés funkciót is megnézem, hogy az az életkornak és testméretnek megfelelő-e, így kiszűrhető a tüdősérülésből adódó kockázat, de képet adhatok akár a levegő fogyasztásáról vagy felmérhetjük a korai kifáradás esélyét is.

Ha bárhol komoly gondot látok, további laborvizsgálatot kérünk, el lehet küldeni szakorvoshoz, esetleg újabb alkalommal ismét találkozunk - ez egyébként nem jelent további költségeket, az árban benne van.

A búvárorvosi vizsgálat nem csak fizikai, folyamatos pszichológiai vizsgálat is. Átbeszéljük az előzményeket, kockázati tényezőket, kifaggatom vannak-e merülés alatti problémái, például az egyenlítéssel. Új búvárnál a fóbiákat megpróbálom kideríteni, és tisztázni is, hogy a búvárkodás élvezet és ne stressz legyen. Megbeszéljük a gyógyszerek hatásait, hölgyeknél kitérek a terhesség veszélyeire is.

Természetesen mindenkinek személyre szabott tanácsokat adok. Szemüvegeseknél tisztázzuk a korrekciós lehetőségeket, de beszélek arról is, hogy milyen veszélyei lehetnek a kontaktlencsének. Egy gerincproblémásnak segítek, hogy miként terhelje magát ólommal, gyenge vádlival rendelkező búvárnak, hogy milyen uszonyt válasszon, de a sort még hosszasan folytathatnám. Egy búvárnak nem Rambónak kell lennie, de fontos ismernie önmagát, a kockázatokat, és hogy azokat hogyan kezelje.

- Milyen sűrűn ajánlod a búvárorvosi vizsgálatot?
A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési szabályzata szerint évente kell, ahol kérik, ott is az egy évnél nem régebbit fogadják csak el, de a magyar életmódot (dohányzás, plusz kilók, stressz, stb.) és orvoshoz járási szokásokat ismerve, én is feltétlenül ezt ajánlom. Egy év alatt sok minden történhet, és a búvárorvosi vizsgálatban mint mondtam folyamatos a konzultáció, ahol fontos kérdésekre kaphat választ a búvár.

- Elégséges szerinted a háziorvos vizsgálata?
Sok esetben sajnos nincs is vizsgálat, abszolút jó szándékúan, de csak baráti pecsét kerül a naplóba. De ha vizsgálják is, egy háziorvos, de még egy sportorvos sem ismeri a speciálisan búvárkodás során gondot okozni képes kockázatokat. Csak egy példa: ha meg is tudja állapítani, hogy volt az illetőnek tüdőrepedése, akkor is mondjuk azt ajánlja, hogy ne menjen 18 méter alá. Miközben már a kezdő búvár is tudja, hogy a legnagyobb nyomásváltozás 10 méterig történik, ott van az arteriális gázembólia legnagyobb kockázata. Emellett jogilag is kellemetlen meglepetések érhetnek, egy "háziorvosi alkalmasságiba" beleköthet búvárbaleset kivizsgálásakor a biztosító, esetleg még az orvost is perelhetik.

A nem búvárszakorvos által kiadott engedély leginkább azért veszélyes, mert álbiztonságba ringatja a búvárt. Azt hiszed minden rendben, pedig lehet veszélyes számodra a búvárkodás. Egy élsportoló is lehet alkalmatlan, de legalábbis növelt kockázatú ember, míg egy komoly betegséggel élő ember is merülhet, ha ismeri a betegségét, és azt, hogy miként tudja a hendikepjét kiegyenlíteni. Halt már meg magyar búvár aki sportos, jó fizikumú volt, mégis olyan betegsége volt, ami a búvárkodást számára nem engedte volna meg. De ellenpéldaként bizonyos asztmával, vagy akár cukorbetegséggel is lehet merülni - természetesen igen szigorú, és szakorvos által szabályozott módon. Ismert tény az is, hogy búvárkodnak kerekesszékes emberek is.

- Mit kap a búvár, ha sikeresen "átment" a vizsgálaton?
Ha olyan a búvárnaplója, természetesen belepecsételem az alkalmasságot, de nálunk egy búvárorvosi alkalmasságot igazoló, nagyon mutatós plasztik kártyát is kap a búvár. És persze a legfontosabbat, hogy sokkal nyugodtabban mehet el merülni.

Alkalmasságot igazoló kártya

Dr. Gőbl Anna a Baromedical Rt. rendelőjében rendszeresen végez búvárorvosi vizsgálatot. Előzetes időpont egyeztetés szükséges, amit ezen az oldalon lehet megtenni!


Forrás: divecenter.hu

2011. január 31., hétfő

Világok harca - búvároktatási rendszerek

Gyakori kérdés a tanfolyam előtt álló búvárjelöltek részéről, hogy milyen oktatási rendszert érdemes választani. A kérdés jogos, hiszen választék akad bőven. Melyiket válasszuk akkor?



A kedvtelési búvárképzés első szintje
az Open Water Diver minősítés

Sokan talán azért tulajdonítanak ennek jelentőséget az elején, mert azt gondolják, hogy ez alapvetően határozza majd meg a képzés színvonalát, és az egyik rendszert választva jobb, felkészültebb, szebb búvár válhat belőlünk, mintha a másikat választanánk. Ez azonban nem így van. Szögezzük le mindjárt az elején: kezdő búvártanfolyam esetében a rendszer semmilyen jelentőséggel nem bír, sokkal inkább oktatót kell választani! A tanfolyam színvonalát elsősorban ugyanis ő határozza meg, nem pedig valami sok ezer kilométerre levő megfoghatatlan szervezet. Fontos tudni azt is, hogy az alapfokú búvártanfolyamok között rendszertől függetlenül kevés a különbség, másrészt pedig a rendszerek között teljes az átjárhatóság, tehát az egyik rendszerben szerzett alapminősítés után a továbbképzés lehetséges más rendszerben. A tanfolyam hozzávetőleges árai is meglehetősen rendszerfüggetlenek, tehát ez alapján sem lehet egy bizonyos rendszert javasolni. A tanfolyamok hosszát is az iskola határozza meg, de alapvetően néhány nap elmélet, egy vagy több uszodai gyakorlás és 4-5 nyílt vízi vizsgamerülés után lehet kártyához jutni.

A Magyarországon ismert szervezetek közül a többség amerikai típusú, egymásra épülő tanfolyamokat kínál a kezdőtől a hivatásos szintekig. A kedvtelési (hobbi) búvárképzésben az első lépcsőfok a nyílt vízi búvárminősítést adó tanfolyam, amit a legtöbb rendszer Open Water Divernek nevez. A kezdő tanfolyamot végzett búvároknak általában 18 méteres maximális mélységet javasolnak. Ezek után haladó-, mentő- majd mesterbúvári kurzusokon lehet egyre magasabb szintű minősítéseket szerezni. Az oktatási szervezetek ezen kívül specialitás képzéseket is nyújtanak, amelyek egy-egy területen való továbbképzésre adnak lehetőséget (pl. nitrox, roncsmerülő, szárazruhás, stb.)

Aki hivatásos búvár szeretne lenni, az megfelelő búvártapasztalat és minősítési szint birtokában jelentkezhet ilyen képzésre. Az első lépcsőfok a merülésvezetői (Divemaster) tanfolyam, ami már feljogosít munkavállalásra. Az oktatóvá (Instructor) váláshoz újabb tanfolyamot kell elvégezni, de ez nagyon messze van azok számára, akik még csak az alapfokú tanfolyamot hirdető iskolák között böngésznek.

A NAUI (National Association of Underwater Instructors) 1960-ban alakult az USA-ban, talán az egyik legnagyobb múltú szervezet. Mindenesetre azok a gyakran hangoztatott érvek, amik a több évtizedes fennállásra vagy arra a tényre hivatkoznak, hogy az amerikai hadsereg búvárait is NAUI rendszerben képzik, a kezdő búvár számára nem sokat jelentenek. Az előbbi azért, mert most nem 1960-ban vagyunk, és az eltelt idő alatt sok más szervezet is komoly oktatási szisztémát dolgozott ki. Az utóbbi érv pedig elég ironikusan hat akkor, amikor a búvárjelölt végül aztán a dorogi tóban ejti meg első merüléseit - kommandós körülmények között. Ráadásul általában az oktatók sem a US Navy obsitos katonái... A lényeg az, hogy ebben a rendszerben sincs semmi akadálya annak, hogy jól képzett búvárrá váljon valaki, ha az oktatója felkészült és lelkiismeretes. Érdekes, hogy a többi amerikai típusú rendszerrel szemben az alapfokú búvárvégzettség elnevezése itt nem Open Water Diver, hanem Scuba Diver. A tanfolyamot 15 éves kortól lehet elkezdeni, a 12-14 éves korosztály ún. Junior Scuba Diver minősítést szerezhet.

A PADI (Professional Association of Diving Instructors) azzal büszkélkedhet, hogy messze a legtöbb búvárt képezi ki a világon. Ez azonban sem azt nem jelenti, hogy az ilyen kártyával rendelkező búvárok színvonalasabb képzést kapnának, sem pedig az ellenkezője nem igaz, miszerint a PADI-búvárok a tömeges képzés miatt mind kamikaze módjára merülnének. Ennek oka a bevezetőben hangoztatott nézet, miszerint az oktató személye a döntő, ezért nyilván itt is akadnak nagyon jó és kevésbé jó oktatók is. A pár ember által híresztelt pletyka, ami az itt végzett búvárok sok balesetére vonatkozik, valóban csak híresztelés, mert ezt semmiféle komoly statisztika nem támasztja alá. (Ne feledjük, az USA-ban igen komoly és drága perek elé nézne a szervezet, ha sorozatosan citálnák bíróság elé a bizonyíthatóan gyenge oktatási színvonal miatt.) Gyakran szokták a PADI pénzéhségét is emlegetni ellenérvként, de aki valamelyest tisztában van a tanfolyamok árával, aligha tapasztalhatta, hogy a PADI-tanfolyamok nagyságrenddel drágábbak lennének a többinél. Az viszont kétségtelen, hogy számtalan kiegészítő és bevezető tanfolyamot ajánl, de ezeket senki számára sem kötelező elvégezni. A tanfolyamokkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy a Discover Scuba Diving és a Scuba Diver kurzusok tipikus nyaraló programok, ahol igen rövid fejtágítás után a víz alatti világból kaphatnak egy kis ízelítőt a jelentkezők, de ezek nem adnak valódi búvárvégzettséget. Az Open Water Diver tanfolyam 14 éves kortól kezdhető, 10-14 éves korban pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek a fiatalabbak. De a PADI már az ennél kisebbeket - pontosabban fogalmazva a szüleiket - is megcélozza, a 8 éves kortól kezdhető Seal Team és Bubblemaker programokkal. Nem nehéz megfejteni a cég üzleti sikerének a titkát: minden réteg számára kínál programokat. Viszont egy ekkora és ilyen felfogású szervezetnél bizony előfordulhat, hogy a Magyarországhoz hasonlóan kis piacnak számító országokra kevés gondot fordít. Annak idején sajnos elég sok időbe telt, amíg megérkezett a búvárkártya, és az ügyek intézése sem megy mindig gördülékenyen. Fontos megemlíteni, hogy a PADI a Project Aware program keretén belül sokat tesz a környezetvédelmi felvilágosító munkáért.

Az SSI (Scuba Schools International) az előzőhöz hasonlóan profit orientált szervezet, szintén amerikai központtal. Követve a trendet, képzési rendszerében nemrég megjelent a 8-12 évesek számára meghirdetett Scuba Rangers program, Junior Open Water Diver kártyát pedig már 10 éves kortól lehet szerezni. A tanfolyamok egyéb tekintetben is hasonlóak ez előzőekben ismertetettekhez. A magyar búvárok számára előnyt jelent, hogy immáron nálunk is működik képviselet, ami nagyban meggyorsítja az ügymenetet és megkönnyíti az adminisztrációt, a sikeres vizsga után a kártya néhány nap alatt elkészülhet. Az utóbbi időben meg is szaporodott az SSI tanfolyamokat hirdető iskolák száma. Igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel, ezért nem annyira a dicső múltat hangsúlyozzák, hanem inkább azt, hogy a korszerű technikát is felhasználó, naprakész oktatási segédanyagokat használnak. Mival ma magyarul szinte minden elérhető, ezeken biztos nem múlhat a tanfolyam sikere.

Az UEF (Underwater Explorers´ Federation) szervezetet angol hangzású neve ellenére Magyarországon alapították. Nevéhez méltóan ez a szervezet is amerikai tipusú, egymásra épülő képzési programot vezetett be. Az alapfokú minősítés neve itt is Open Water Diver, ami 14 éves kortól szerezhető. A kisebb gyermekek 8 éves kortól Kid Diver, a nagyobbak 10 éves kortól Advanced Kid Diver képzésen ismerkedhetnek a merüléssel, 12 éves kortól pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek. A további szintek a többi rendszerhez hasonlóan épülnek egymásra. Mivel a cég központja Magyarországon van, a UEF-nél minden gyorsan elintézhető, a kártyára sem kell napokat, heteket várni. Természetesen az összes oktatási anyag, könyv is magyar nyelvű, a más rendszerben tanult búvárok között is nagyon népszerűek. Érdemes tudni, hogy a UEF tagja a CMAS-nak, a búvárok világszövetségének, és működésében kiemelt szerepet kapnak a környezetvédelmi szempontok.

Végére hagytam a CMAS (Confederation Mondiale Des Activites Subaquatiques) rendszerű képzést, elsősorban azért, mert valamelyest eltér az amerikai típusú rendszerektől. Velük ellentétben a búvárképzettség fokozatait csillagok számával jelzi, tehát az alapfokú végzettség az egy csillagos, a haladó a két csillagos, a vezető három csillagos búvár, illetve ezeket kiegészítik még különböző szakbúvár tanfolyamok is. Az oktatóknál ehhez hasonlóan van egy, két és három csillagos minősítés. Egyébként a CMAS tanfolyamot ajánló iskolák sem fukarkodnak a sajátos érvekkel, ha tanulókat akarnak toborozni. Kétségtelen, hogy a CMAS nonprofit szervezet és mint világszövetség irányítja a búvársportot. Ráadásul azt is meg szokták említeni, hogy 1959-es alapítását maga Cousteau kapitány is támogatta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkit is a Calypso expedíciókon edzett legénység oktatna, és sajnos már Cousteau kapitánnyal is csak az találkozhat, aki valamit nagyon elront a víz alatt.

A fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak

A fenti összefoglalás talán igazolja, hogy kevés a markáns eltérés a különféle szervezetek között, ezért sem tartottam fontosnak más rendszerek bemutatását. Bármelyik rendszert illetően lehetne jó és rossz példákat felhozni, akár Magyarországról is, amikor az oktató kimagasló vagy csapnivaló munkát végez. A búvárkodásban viszont, főleg a víz alatt, demokrácia van, hiszen a fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak. A kártya csak a búvárbázison kerül elő, a merülőcsoportban már nem alakulnak, alakulhatnak PADI, NAUI vagy CMAS klikkek. Véleményem szerint a szervezetek üzleti érdekei alapján gerjesztett ellentétek nem szabadna, hogy rányomják a bélyegüket a hétköznapi búvárok kapcsolatára. Ráadásul ami a legfontosabb, az összes rendszerben szerzett végzettség csak a belépő. A jobb búvárrá váláshoz a merülések révén szerzett tapasztalatok a legfontosabbak, nem pedig a különféle kártyák.

Forrás: divecenter.hu

2011. január 24., hétfő

Alapvető búvárfelszerelések

Az újonc búvárok mindig csodálkoznak, hogy valóban szükség van-e ennyi tömlőre, hevederre, csatra, műszerre és palackra. De mi az ami tényleg nélkülözhetetlen?

A szárazföldön a búvárok meglehetősen ormótlannak hatnak, amikor teljes felszerelésben bandukolnak a víz felé. Egyáltalán nem sugallják azt a képet, amit súlytalan lebegésként szoktak lefesteni. Nem fogod elhinni, de ezeknek a felszereléseknek a nagy része pont ezt a célt szolgálja. Egyébként pedig a felszerelések egy része valóban elengedhetetlen, másik részük csak bizonyos körülmények, merülési célok esetében használatosak.

Az alapvető felszerelések listája
szerencsére nem végtelen


Alapfelszerelés


Először is szükségünk lesz egy búvármaszkra (nem szemüveg), hogy tisztán lássunk a víz alatt. Azután kellenek még uszonyok, hogy hatékonyan tudjunk haladni, és kell egy légzőcső is, hogy a fejünk kiemelgetése nélkül is nyugodtan úszkálhassunk a felszínen. A búvárkéssel az elakadásveszélyre készülünk fel, mindenhol lehetnek beszakadt horgászzsinórok. Ezek így együtt teszik ki az alapfelszerelést, amit a búvárok ABC-nek is hívnak.

Légzőkészülék


Huzamosabb víz alatti tartózkodáshoz SCUBA felszerelésre (Self Contained Underwater Breathing Apparatus), azaz légzőkészülékre lesz szükség. Ez három fő részből áll; a palackból, a légzőautomatából és a búvármellényből. A legelterjedtebb a nyitott rendszerű készülék, ami azt jelenti, hogy a rendszerből belélegzett levegőt a környezetébe lélegezi ki a búvár.

A légzőautomata (reduktor) szerkezete biztosítja a folyamatot. Alapesetben a búvárok "egytömlős reduktort" használnak, ami furán hangzik a tömlők polipszerű halmazát szemlélve. Ennek az az oka, hogy az elsősorban légzésre használt levegőt más célokra is használjuk még.

Külön tömlő szállítja a levegőt a búvármellény (dzsekett) feltöltéséhez, amivel a lebegőképességünket szabályozzuk. Ez olyasmi, mint a halaknál az úszóhólyag, ami változó mélységben is lehetővé teszi a lebegést. A dzsekett egyébként a palack, és más kiegészítő felszerelések rögzítésére, tárolására is szolgál. Egy másik tömlő a műszereknek, vagy komputernek adja a levegőt a palack tartalmának figyeléséhez, illetve a levegőfogyasztás méréséhez. Kell hogy legyen egy tartalék reduktorunk (oktopusz) vészhelyzet esetére, ez plusz egy levegőtömlő és jellemzően sárga. Esetleg van még egy további tömlő (inflátor) a szárazruha levegővel való feltöltéséhez.

Hővédő búvárruha


A víz borzasztóan jól vezeti a hőt, tehát a búvár gyorsabban kihűlhet a vízben, mint a levegőn. Ezért minden búvárnak, a víz hőmérsékletétől függően szüksége van valamilyen hőszigetelő búvárruhára. A melegebb vizekben vékonyabb, a hidegebb vizekben vastagabb ruha kell. Nagyon hideg, akár jeges vízben lesz szükség száraz búvárruhára, ami teljesen szárazon tartja a búvár testét. Ez alá speciális aláöltözet kell. Merülés közben az ilyen típusú ruhába levegőt kell tölteni, különben a nyomás miatt az kellemetlenül ránk "szívódik". A búvárruha fontos jellemzője a felhajtóerő, ezért ebben nem lehet csak úgy lemerülni, ólomsúlyokra lesz szükségünk hozzá, amit általában ólomövre fűzve viselnek a búvárok.

Búvárkomputer


A karon viselhető búvárkomputer segít megőrizni a búvár egészségét azzal, hogy figyelmeztet a dekompressziós betegség veszélyeire, illetve figyeli a merüléssel kapcsolatos más fontos adatokat.
A búvártájoló a víz alatti pontosabb navigációt szolgálja. Ezek a műszerek esetleg egy komplett műszeregységben, konzolban vannak.

Bója & lámpa


A vízálló búvárlámpa jó szolgálatot tesz nappal és éjszaka is, vagy a roncsok belsejében, víz alatti barlangokban. A különböző búvár bóják életet menthetnek, mert használatukkal a felszínen láthatóvá válik a vízben, víz alatt tartózkodó búvár.

Értelmes búvárok nem gyűjtögetik a vízi élőlényeket és nem fosztogatják a merülőhelyeket emléktárgyak gyűjtése céljából. Csak a buborékokat hagynak maguk után és csak a fényképezőgéppel lövöldöznek. A víz alatti fotózás egyre népszerűbb a búvárok között - de ez már egy másik történet.


2011. január 17., hétfő

7 kérdés, amit mindenki feltesz

Egy kezdő búvártanfolyam előtt természetesen számos kérdés megfogalmazódik, de van néhány amit szinte kivétel nélkül mindenki feltesz

Mennyire kell jó úszónak lennem?

Az úszás nagyjából arról szól, hogy tudsz lélegezni anélkül hogy vizet nyelnél és képes vagy ezt megfelelően összehangolni az úszó mozdulatokkal is, ami aztán előrevisz a vízben. Ez egy sportág, ami bizonyos fokú edzettséget is megkíván.

A búvárfelszerelés szinte hallá varázsol

A búvárkodás szórakozás. Amíg levegő van, addig minden van - szoktuk mondani. Teljesen természetes hogy valaki fél a víztől, ha egyszer nem tud úszni. Ahhoz viszont, hogy megtanuld használni a légzőkészüléket komfortosan kell érezned magadat a vízben. A búvárfelszerelés ezután már szinte hallá varázsol téged is. Egyébként meg fogsz lepődni, hogy a halak milyen keveset úsznak, inkább csak csatangolnak :) Amikor megtanulod biztonságosan használni a felszerelést, akkor rájössz majd, hogy a búvárkodás sokkal inkább a szellemi képességeken, mint az izomerőn múlik. Megtanulod hogyan használd fel a fizika törvényszerűségeit a saját céljaidra. Nem kell nagyon jó úszónak lenned, csak ne félj a víztől. A víz alatt a vízbiztonság adja meg azt a nyugalmat, amire szükséged van ahhoz, hogy a figyelmedet a feladatra és az oktatódra koncentrálhasd. Amikor megérted a felszerelés működését és már megbízol benne, akkor csodálkozva tapasztalod majd, hogy megváltozott a vízhez való hozzáállásod is. Több, korábban gyenge úszó is komoly búvárszintekre jutott el az első búvártanfolyam óta.


Rendesen kapok majd levegőt?

A nyitott rendszerű légzőautomata valójában egy rendkívül egyszerű szerkezet. Belégzéskor nyit egy szelep és a környezettel megegyező nyomású levegőt szállítja. Ilyen egyszerű. Persze műszaki nyelven is lehetne fogalmazni, de a lényeg az, hogy ebből talán egyszerűbb lélegezni mint a légzőcsőből.

A légzőautomatából könnyedén lélegezhetsz

A víz alatt vizes lesz az arcod, ez elkerülhetetlen. Lehet, hogy egy kis víz befolyik majd a maszkba, de azt is megtanulod hogyan távolítsd el onnan könnyedén. Esetleg víz megy majd a szádba, de ennek az eltávolítása sem okoz majd problémát. Éppen ezeket fogod megtanulni a medencében. Tudtad, hogy a víz alatt nyugodtan kinyithatod a szádat anélkül hogy víz menne bele? A szemedet pedig akkor is nyitva tarthatod, ha nincsen rajtad a maszk. Ezeket mind gyakorolni fogod és ezzel párhuzamosan nő majd a biztonságérzeted is. Ne feledd, amíg van levegő meg tudod csinálni. Hidd el, csupán gyakorlás kérdése az egész!


Mélyen mélyre merülök majd?

A kezdő tanfolyamon egy medence aljára, mondjuk úgy 2 méterre. Ilyet azelőtt még nem csináltál, hisz túlságosan mélynek tűnt ahhoz, hogy ott úszkáljál. Furcsálltad hogy búvárok 20 méterre, vagy még mélyebbre merülnek, pedig ez nem is olyan szokatlan. Miután megszoktad hogy egy medence alján vagy, már nem is lesz olyan furcsa lemerülni 5 méterre a tengerben, vagy éppen egy tóban. Lassan már semmi sem fog olyan mélynek tűnni mint azelőtt.

Sok búvár azon a véleményen van, hogy felesleges 10 méternél mélyebbre merülni. A felvetés jogos, hiszen itt még szinte valódi színeiben pompázik a víz alatti világ. Az pedig tény, hogy a búvárok túlnyomó része nem képezi tovább magát, tehát hivatalosan megmarad a 18 méteres mélységi határon belül. Ez rendben is van így, hiszen szinte minden ami csak örömet okozhat az elérhető ebben a mélységtartományban is.

A színes korallzátonyok többnyire sekélyebb mélységben vannak

A búvárok másik része mélyebbre akar merülni. Mondjuk van ott egy hajóroncs amire kíváncsiak. Ebben az esetben (kedvtelési búvárok számára) 40 m körül van a mélységhatár. A tudás és a tapasztalat növekedésével később a mélységhatárok is növekszenek. Egyébként a legegyszerűbb válasz az eredeti kérdésre az, hogy nem kell mélyebbre merülnöd annál mint amennyire magad szeretnél.


Nincs túl hideg és sötét odalent?

Attól függ hol vagy és mit viselsz magadon. A víz nagyjából huszonötször jobban vezeti a hőt mint a levegő, ezt a tulajdonságát használják ki például a központi fűtésnél is. A tengerek általában hidegebbek mint az emberi test, tehát a víz előbb-utóbb le fog hűteni még a trópusokon is. Ezért a búvárnak hőszigetelő ruhát kell viselnie a víz alatt, legalábbis ha nem akar megfázni. A megfelelő búvárruha kiválasztása szintén olyan dolog, amit megtanulsz majd. Például lehet, hogy az elején a medencében kényelmesen érzed majd magad fürdőruhában, de rövidesen rájössz majd hogy ez ide kevés. Ne feledd, az úszók vagy viszonylag rövid időt töltenek a vízben, vagy erőteljesen mozognak. A búvárok sokszor egy órát is eltöltenek a víz alatt és ez nem mindegy! Mindig az adott körülményeknek megfelelő ruha összeállítással lehet a legjobban melegen tartani a testet.

Mennyire van sötét? A kristálytiszta Földközi-tengeren, vagy a trópusi vizeken a napfény több száz méterre is lehatol. Mindent lehet látni, azonban a színek megváltoznak, ugyanis a víz elnyeli a spektrum nagy részét, bizonyos mélység után már minden kékes-szürke. Ezért visznek a búvárok lámpát magukkal. Nem is annyira a sötét, hanem inkább a színek miatt. Egy jó lámpával azután a víz alatti élet eredeti és forró színeiben gyönyörködhetünk.

Búvárlámpa segítségével elővarázsolhatjuk a színeket


Mi a helyzet a cápákkal?

Az 1800-as évek elején az USA-ban, Long Island környékén egy gaz cápa terrorizálta a strandok környékét. Emberekre támadt akik elmesélték, hogy úszás közben egy cápa lerántotta őket a víz alá. Néhányan sajnos bele is haltak a sérülésekbe és a vérveszteségbe. Senki sem adott hitelt azonban a beszámolóknak, mert akkor még nem volt a cápáknak vérszomjas ragadozó hírük. A hisztéria akkor kezdődött, amikor véletlenül kifogtak egy példányt és emberi végtagokat is találtak a gyomrában. A történtek alapján később P. Benchley megírta híres regényét, Spielberg pedig elkészítette a filmet és lám, a "Cápa" c. film (Jaws, 1975) óta mindenki elhiszi, hogy ezek az állatok emberekre támadnak.

A cápáknak nagyon éles foguk van. Az embernek szintén van, de emiatt azért ne félj az oktatódtól, nem fog megharapni - és a cápák sem. Sőt, igen szerencsésnek mondhatod majd magadat, ha egyáltalán találkozol egy példánnyal. Annyira ritka a cápákkal való találkozás, hogy vannak búvárok akik képesek több száz dollárt kifizetni egyetlen találkozásért, vagy döglött hallal a zsebükben merülni, abban a reményben hátha az eleség odavonzza majd őket.

A búvárok tudják, hogy a cápák nem vérszomjas ragadozók

Miért hallani akkor mégis néha arról, hogy fürdőzőkre, szörfösökre cápa támadott? Leginkább azért, mert ők olyan helyen voltak, ahol a cápák egyébként táplálkoznak. A vízen fekvő szörfdeszka a cápa nézőpontjából pont olyan mint egy fóka, ami pedig köztudottan a kedvenc csemegéje. Akik olyan helyen fürdenek, vagy úsznak ahol horgászok is vannak, szintén kihívják maguk ellen a sorsot. A vergődő hal által keltett rezgések a cápa számára olyanok, mintha csengőt ráznának. Ráadásul a part menti vizek sokszor zavarosak, rosszul átláthatóak, így az állat is könnyebben tévedhet. Ugyan rájön a tévedésre és el is úszik, de egyetlen "kóstoló harapás" is végzetes lehet az ember esetében.

Akárhogy is, a cápák mégsem versenyezhetnek az emberrel. Ha áldozatokról kell beszélni, akkor a cápák azok. Évente több millió példányt fognak ki csak az uszonyuk miatt, amiből levest készítenek. Ezzel szemben tényleg csak néhány cápatámadásos baleset történik a part menti vizekben. Tény, hogy napjainkra a cápák veszélyeztetett faj lettek. A búvárok a saját útjukat járják, a tiszta nyílt vízben, messze a part menti strandoktól. Nem is úgy néznek ki mint a cápák tápláléka: nagyok és zajos buborékokat fújnak állandóan, jobb a cápáknak elkerülni őket.

Mi a helyzet a dekompressziós betegséggel?

A dekompressziós betegség (bend) a mélyebbre merülő búvárok problémája, ráadásul könnyen megelőzhető. Száz évvel ezelőtt még senki sem értette igazán, hogy mi okozza a problémát. Ma már többet tudunk erről. Minden búvár megtanulja mennyi az eltölthető legtöbb idő adott mélységekben, illetve hogy mi a teendő akkor, ha ezt mégis túllépné valaki. Azt is minden búvár tudja, hogy a felemelkedés sebességének milyen nagy jelentősége van. Az elején, a tanulás során nem fogsz olyan mélyre merülni hogy ez a probléma igazán fenyegessen. Később, a tudásod és a képességeid fejlődésével egyenes arányban lehet hogy mélyebbre szeretnél majd merülni, de a modern technika segítségedre lesz ebben is. Ma már a búvárok dekompressziós komputereket használnak, amelyek figyelnek minden mozdulatukra a víz alatt. Az elején elég annyit megjegyezni, hogy minél lassabban emelkedsz felfelé, annál jobb. Ha probléma van, a pánikszerű felszínre menekülés nem jó válasz. Persze az elején a medencében, ha gondod van nyugodtan álljál fel - és már kint is vagy a vízből.

Nem vagyok-e nagyon öreg/fiatal, vagy alkalmatlan?

Ha egyszer már megtanultál merülni, akkor ez a tudás végigkíséri az életedet. Vannak akik a 80-as éveikben is aktívan búvárkodnak. A tapasztalat sokkal többet számít, mint a puszta fizikai erő. Nemrég kiderült, hogy a gyengébb nem képviselői általában jobb búvárok, mint a férfiak. A nők ugyanis kevésbé küzdenek egy probléma ellen, inkább átgondolják és így hamarabb jutnak a megoldásra is.

Sosem vagy túl öreg a búvárkodáshoz

Felső korhatár igazából nincsen, mindenki maga dönt ebben. Van-e akkor alsó korhatár? Az oktatási szervezetek az utóbbi időben tendenciózusan csökkentették az alsó korhatárt, mintegy válaszul a piaci igényekre. Ha a konkrét életkorban nem is, abban széleskörű az egyetértés, hogy legyen egy elfogadható korhatár, amikortól ellenőrzött körülmények között elkezdhető a búvárkodás. A fiatalok könnyen tanulnak mindent, így a merülést is. De a búvárkodás víz alatt történik és ez számunkra mégiscsak egy idegen környezet. Végső soron a szülő megítélésén fog múlni, hogy a gyereke rendelkezik-e megfelelő hozásállással és egészséges veszélyérzettel ahhoz, hogy biztonsággal merüljön. A légzőkészülékes búvárkodás és a sűrített levegő nyomás alatt történő belégzése alattomos veszélyeket is rejt magában: ha a búvár hibázik, a sérülés nem feltétlenül látszik azonnal. Ez furcsának tűnhet addig, amíg valaki nincs tisztában a veszélyekkel és nem végezte el a megfelelő képzést. Sajnos sok felnőtt is úgy kapja meg az első búvárminősítését, hogy nem lehet nyugodt szívvel biztonságosnak minősíteni a tudását.

Egészségügyi szempontól nézve vannak bizonyos betegségek, amelyek kizárják a búvárkodás lehetőségét. Bármilyen légzési nehézség, vagy olyan probléma ami eszméletvesztéssel jár végzetes lehet a víz alatt. Akik például epilepsziában szenvednek, vagy valamilyen mentális betegségük van azok nem nagyon merülhetnek. Ezért mielőtt beiratkoznál egy búvártanfolyamra, el kell majd menned egy orvosi vizsgálatra. Ez a Te érdeked is. A fittség pedig relatív. Ha valaki dohányzik, vagy túlsúlyos akkor valószínűleg rövidebb ideig fog élni, de ez nem akadályozza meg abban, hogy addig viszont élvezze az életet. Nyugodtan megtanulhat merülni is. Ha valaki keményen iszik, akkor meg kell tanulnia hogy a napi első ital egyben azt is jelenti, hogy nincs már több merülés aznap - persze ez mindenkire egyformán érvényes.

[Divernet]


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2011. január 10., hétfő

Tanuljunk merülni, vagyis itt kezdődik minden



A búvárminősítés a belépőd a hajóroncsok és korallkertek víz alatti, súlytalan birodalmába.

Emlékszel rá hogyan tanultál biciklizni? Amikor levették a kitámasztó kerekeket a bringáról, először csak imbolyogva tudtál haladni egyik járdaszegélytől a másikig. Szüleid futottak melletted, támogattak és folyamatosan magyarázták hogyan kellene egyensúlyoznod. Néhány hét gyakorlás után azonban már a soha nem tapasztalt szabadság bűvöletében száguldoztál egy másik világ felé.

Hasonló folyamat a merülés megtanulása is. A búvárfelszerelés először különösnek és ormótlannak hat. A gondolat pedig, hogy a víz alatt lélegezzünk ugyanolyan természetellenesnek tűnik, mint annak idején a két keréken való biciklizés. A jutalom azonban mindent felülmúl: nem kevesebb, mint a víz alatti birodalmak felfedezése vár rád.

Az első lépés tehát elvégezni egy kezdő búvártanfolyamot. A sikeres vizsgát követően megkapod a búvárminősítésedet (búvárigazolvány) - ez a belépőd a búvárok világába. E nélkül a legtöbb búvárboltban ki sem szolgálnak, illetve a tengerparti nyaralóhelyeken és búvárhajókon is be kell mutatni, még a merülésekre történő jelentkezés előtt. De ennél is fontosabb, hogy a megszerzett tudás biztonságossá és élvezetessé teszi a merüléseidet!

A tanfolyam elméleti és gyakorlati képzésből áll, ezek egy része tantermi előadás, másik része pedig medencés gyakorlás. A tantermi előadásokon alapszinten megismered a búvárfelszerelést és megtanulod a biztonságos merülés szabályait. Az oktató beszélni fog a búvárkodás történetéről és arra vonatkozóan is ellát  majd tanácsokkal hogyan viseld gondját a felszerelésednek. Szó esik majd arról, hogyan tájékozódj a víz alatt tájoló segítségével, hogyan kell hatékonyan használni az uszonyokat és hogyan kell biztonságosan vízbe szállni, illetve kijönni onnan.

Eme gyakorlati tudnivalók mellett megismersz néhány fizikai törvényszerűséget és élettani hatást is azzal kapcsolatban, hogyan reagál az emberi test a merülésre és a sűrített levegő belégzésére. Ezeken keresztül megérted például, hogy egy teljesen feltöltött búvárpalack, amiben egy órára elég levegőkészlet van felszíni körülmények között, az 10 m-es mélységben miért csak félórára elég. Az oktató el fogja magyarázni azt is, hogy miért fontos kilélegezni a sűrített levegőt felszínre emelkedés közben. Ne aggódj, nem kell bonyolult számításokat végezned majd, és nem szükséges orvosi végzettség sem a tanfolyam elvégzéséhez.

A tantermi előadásokat medencés gyakorlások követik. Itt oktatói felügyelettel gyakorolod először a légzést légzőcsőből, a maszk víztelenítését és az uszonyozást. Majd elérkezik a várva várt pillanat, beöltözöl és alámerülsz az első alkalommal. Egyszer csak ott ülsz majd a medence alján tágra nyitott szemekkel, akárcsak a többiek. A légzésedet hangosnak és különösnek hallod, egyszerre tudatára ébredsz annak a figyelemreméltó ténynek, hogy lélegzel a víz alatt. Belégzéskor egy hosszú „sssssst” hangot hallasz, kilégzéskor pedig buborékok robbannak, pontosan az arcod mellett. Rövid idő múlva ezt már teljesen természetesnek találod majd. Gyakorolni fogod még a felszerelés összeállítását, a vízbeszállást, kijövetelt, vízteleníteni a reduktort ha víz menne bele, és a levegőosztást vészhelyzet esetére.

Amikor az elméleti és a medencés részekkel végeztél, készen állsz a nyílt vízre, vagyis az igazi merülésekre. A lehetőségek és választásod szerint ez vagy egy tóban, vagy a tengeren fog megtörténni. Itt bemutatod majd, hogy a medencében begyakorolt alapképességek birtokában vagy. Eljött az igazság pillanata: minden rajtad, a felkészültségeden és a felszereléseden múlik. Az oktató rövid víz alatti sétára visz majd és valószínűleg megmutatja a helyi élővilág egy részét is. A víz alatti légzés élményét most felváltja egy másik világ feltárulásának a csodája. Ez az amiért tulajdonképpen jöttél: a víz alatti álom végre valóra vált. A nyílt vízi merülések és az írásbeli vizsga után pedig megkapod a búvárigazolványodat, mellyel már tényleg készen állsz az életre szóló víz alatti kalandozásokra.

Hogyan válasszunk búvároktatót

Nagyjából el tudod már képzelni milyen egy búvártanfolyam, most ugorjunk kissé vissza az időben. Adott egy számodra eddig ismeretlen, ám felszerelés igényes tevékenység és természetesen szükséged van egy szakemberre, aki ezzel kapcsolatban minden információt és instrukciót megad. Az oktató kiválasztása ezért kritikus pont. Mielőtt elhatároznád magadat valaki mellett, érdemes vele elbeszélgetned. Ismerd meg kicsit, próbálj meg ráérezni arra hogy a felfogása, stílusa beleillik-e az elképzelésedbe. Például, ha eleve sportos és vizes típus vagy, akkor valószínűleg jobban értékeled majd ha hagyja, hogy kevesebb beavatkozással, gyorsabban fejlődhess. De ha nem mozogsz annyira otthonosan a vízben, akkor jobban fognak menni a dolgok (és szórakoztatóbb is lesz) olyasvalakivel, aki több időt is hajlandó szánni az alapkészségek elsajátítására.

Az oktató kiválasztása kritikus pont

Nyilvánvaló, hogy a nagyobb tapasztalattal rendelkező oktató több információt tud nyújtani és hatékonyabban tud tanítani. Érdemes tudni, hogy vannak olyan búvárszervezetek, ahol már 50 merülés után is lehet oktatónak jelentkezni. Ez persze nem feltétlenül zárja ki a potenciális oktató jelöltet, különösen akkor ha egyébként a stílusa bejön neked, de azért nem árt odafigyelni arra hogy milyen háttérrel, tapasztalattal dolgozik az illető.

Több búvárszervezetet is találhatsz, amelyek búvárigazolványt bocsátanak ki. A legnagyobbak általában amerikaiak, de kisebb nemzeti szervezetek, vagy speciális minősítések kiadására szakosodott ügynökségek ugyanígy jellemzőek. Az alapképzések mellett ezek a szervezetek általában lefedik a búvárkodás teljes vertikumát; a kezdő búvártól a hivatásos oktatóig minden szinten kínálnak képzéseket. Előfordul, hogy egyes búvárok kifejezetten előnyben részesítik az egyik szervezetet a másikkal szemben, ugyanakkor a képzések minőségi sztenderdjeiben nincs érdemi különbség. Az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy valahol nem megfelelő, netán nem biztonságos képzést nyújtsanak.

Otthon, vagy tengeren?

Amellett, hogy a képzések tartalmában igazából nincs különbség, az időbeosztásban és a helyszínek megválasztásában már lehetnek eltérések. A lehetőségek a heti egyszeri tanfolyami alkalmaktól a hétvégi kurzusokon át, egészen az egyhetes intenzív programokig fellelhetők, ez utóbbiakat akár a vakációdra is időzítheted. Tanulhatsz otthon egy búváriskolában/oktatónál, vagy egy tengerparti öbölben, de lehet akár a kettő kombinációja is.

Talán a legnépszerűbb változat, amikor valaki otthon kezdi el a tanfolyamot, teljesíti a tantermi és medencés részeket, majd egy tengeri túrán fejezi be a nyílt vízi merülésekkel és a vizsgával. A tantermi előadásokkal és a medencés gyakorlásokkal itthon néhány hét alatt, míg a nyílt vízi merülésekkel egy hosszú hétvége alatt lehet így végezni.

Olyan lehetőség is van, hogy a nyílt vízi merüléseket hazai környezetben végezze el valaki, ami egy-két hétvégi napot jelent. Különösen azoknak akik elfoglaltak a hétköznapokban, lehet jó opció a búvártábor, amikor a nyaralás alatt történik minden. Ez is nagyon népszerű, egy ilyen intenzív búvártábor általában egyhetes, és természetesen az összes modulra (elmélet, medence, nyílt víz) itt kerül sor.

Jó választás lehet a búvártábor

Még egy szempont van, ami hatással lehet a tanfolyam és az oktató személyének kiválasztására: az ár. Ha valahol nagyon alkalmi áron, olcsó tanfolyamot hirdetnek, biztos lehetsz benne hogy ez később visszaüt. Az olcsó ár többnyire nem tartalmazza a minimális képzést sem, vagy a felszerelés bérlését, a tankönyvet, a búvárigazolvány díját, vagy a regisztráció költségét, esetleg másmilyen rejtett tétel jön be később. Az ár helyett inkább azt érdemes vizsgálni, hogy milyen az oktatási gyakorlat színvonala, és hogy neked személy szerint mennyire jön be az oktató személye. Gondolj arra, hogy az alapképzésed fogja meghatározni az egész jövőbeni hozzáállásodat a búvárkodáshoz és annak élvezetéhez. Azok a búvárok fogják élvezni igazán a merülést, akiknek jó emlékük van az első tanfolyamukról, és ők azok is, aki aztán éveken át gyűjtik az életre szóló élményeket.





Lépésről lépésre

Ne gondold, hogy ha elvégzed a kezdő búvártanfolyamot akkor már képes leszel bárhol, bármilyen körülmény között merülni. Még a tapasztaltabb búvároknak is nehézséget okoz néha egy-egy újabb technika, vagy felszerelési tárgy használatának az elsajátítása, megszokása. Soha ne hagyd, hogy nálad "tapasztaltabbak" olyan merülésre beszéljenek rá, amire egyébként még nem vagy felkészülve. Elképzelhető hogy ők igen, de az is lehet hogy egyszerűen csak alábecsülik a nehézségeket.

Ne fogadd el a felszerelést - legyen akár új vagy bérelt - ha az nem jó rád. Nagyon sok búvár az első merüléseit méretben rossz, bérelt felszerelésben éli meg és nem csoda ha fáznak, vagy szerencsétlenül érzik magukat. Ellenőrizd mindig körültekintően a bérelt felszereléseket és ne csak a méretet, de a rendes működést is. A kölcsönzős reduktorok külön figyelmet érdemelnek: szereld fel a palackra és ellenőrizd a működését még mielőtt elhagynád az üzletet.

Ellenőrizzük körültekintően a búvárfelszerelést

De még akkor is, ha egyébként betartod a szabályokat, bekövetkezhet hogy a dolgok rosszra fordulnak. Ilyen helyzetekben semmi sem helyettesíti a merülőtárssal történő merülés előtti egyeztetést, ellenőrzést. Mindig legyen tervetek vészhelyzet esetére: pl. ha elveszítenétek egymást a víz alatt, vagy bármilyen más ok miatt idő előtt kellene befejezni a merülést. Még a merülések előtt győződj meg róla, hogy felülvizsgáltál minden újdonságot az adott merüléssel kapcsolatban, legyen az felszerelési tárgy, vagy addig ismeretlen merülési forma.

Jó víz alatti élményeket, balesetmentes merüléseket kívánok!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.