A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mélymerülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mélymerülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 24., péntek

A legmélyebbre merülő búvár

Szeptember 18-án Ahmed Gabr megdöntötte a mélymerülés világrekordját. Hónapokig tartó felkészülés után 332,35 méter mélyre merült. A DIVE magazinnak adott exkluzív interjúban arról mesélt, hogy mit is jelent számára a legmélyebbre merülő búvárnak lenni...


Először is had gratuláljunk Ahmed! Hogy érzed magad?

Ahmed: Még mindig nem sikerült felfognom ennek a rekordnak a jelentőségét, mint ahogyan azt sem, hogy én vagyok az új Guiness világcsúcstartó.

Úgy hallottuk, hogy majdnem el kellett halasztani a merülést. Mi történt?
A: Az utolsó napokban valóban közbejöttek nehézségek, de ezek csak megerősítettek és még eltökéltebbé tettek az elhatározásomban.

Biztos voltál benne, hogy belevághatsz?
A: Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy fizikai és mentális felkészültségem képessé tesz a feladat végrehajtására. Persze volt ebben egy kis kíváncsiság is, vajon mennyit bír elviselni az emberi szervezet, különösen mivel nem állt rendelkezésre semmilyen tanulmány arra vonatkozóan, hogy mi a végső határ. Ezen felül úgy éreztem, mint egyiptomi állampolgárnak, ritka lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam a világnak Egyiptom egy másik arcát is.

Elérted a 332 méteres jelzést a tizenkettedik percben - ez nem az a 350 méteres mélység amit terveztél...
A: 290 méter után kezdtem el érezni a magas nyomás központi idegrendszernél jelentkező tüneteit (HPNS), ami egyre rosszabb lett és tisztában voltam vele, hogy csak a nyomás csökkenésével fog elmúlni. A felkészültségem átsegített ezen a nehézségen egészen a 335 méteres jelzésig (utólag 332,5 métert hitelesítettek), de éreztem, hogy itt már vissza kell fordulnom.

Hol találkoztál az első biztosító búvárral?
A: Lent elvettem a mélység elérését igazoló lapkát és megkezdtem az emelkedést. Az első biztosító búvárral, Jaimie Browne-val, 110 méteren találkoztam. Átadtam neki az igazoló lapkát és megmutattam a kamerának a komputeremet, illetve egy előre megbeszélt jelet is, ami bizonyította hogy a felvétel azon a napon készült. Ezt követően Jaimie fellőtt egy jelzőbóját a felszínre, tudatva a többiekkel, hogy biztonságban vagyok és hogy milyen mélységet értem el. Innen Jaimi-vel együtt emelkedtünk addig, amíg találkoztunk a következő biztosító búvárrommal, Jenny Lord-dal, 90 méteren. Jaimi itt elhagyott bennünket, követve a saját merülési tervét a felszínig. Jenny-vel lassan emelkedtünk tovább, amíg találkoztunk a hármas számú biztosító búvárral, Alex Heyes-el. Ez volt a protokoll a merülés hátrelévő részére, vagyis arra ügyeltem, hogy minden a merülési terv szerint menjen és legalább egy biztosító búvár legyen velem mindig. Azután 21 méteren a csapat leszedte rólam a quadot (4 db 20 literes palack a hátamon) és egy X-Deep sidemount hevederzetre cserélte. Már alig vártam, hogy végre megszabaduljak a quadtól, szó szerint ledobtam magamról! Ez volt ám a nyomáscsökkenés, végre lazíthattam egy kicsit. A felszínen két hajó fedélzetéről Oliver Watkins irányította a merülést, akinek kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a merülés végig olyan simán ment, amennyire csak lehetett.



Nehéz elképzelni, hogy mi járhat a fejében valakinek ekkora mélységben, egyáltalán képes voltál gondolkodni?
A: Igen is, meg nem is. Az ember itt nem hagyatkozhat pusztán az érzéseire, mert elég egy gyötrő gondolat ami befészkeli magát az ember fejébe, és ez akár az életébe is kerülhet, vagyis muszáj a feladatra koncentrálni. Ezért volt számomra is könnyű a döntés, hogy forduljak vissza 332 méternél mert nem érzelmi döntés volt. Tisztában voltam vele, hogy ha tartom a merülési tervet, akkor a csapat is teszi a saját dolgát. Nálunk ez így működik. A rekordnak sem egyedül én vagyok a hőse, hanem inkább a csapat. Én csak végrehajtottam a tervet.

Hiába szerénykedsz, mégiscsak te voltál az aki 332 méterre merült. Nem volt nagyon különös, vagy félelmetes egyedül ott lenni?
A: Az a helyzet, hogy szeretek egyedül lenni, így az a 14 óra a víz alatt még kellemes is volt, de világos volt az is, hogy amennyiben tartom a tervet, úgy minden rendben lesz. Négy évig készültem erre a merülésre és azt hiszem, hogy minden olyan elképzelhető külső hatásra felkészültem ami az emberi testet csak érheti ilyen helyzetben. Amikor megkezdtem a merülést az ösztöneimet teljesen kikapcsoltam, tudtam mit kell tennem ahhoz, hogy biztonságban maradjak.

A merülés napján miből állt a felkészülésed?
A: Amint már szó volt róla, nem ment minden zökkenőmentesen a merülést megelőző napon, de ez legalább segített abban, hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet magáról a merülésről. A merülés napján reggel 4-kor érkeztem a kikötőbe, már csak az utolsó simítások voltak hátra, ezeket Sam Helmy és Jaimi Browne közreműködésével végeztem. Innentől kezdve tökéletes "burokban" voltam, kikapcsoltam a külvilágot magam körül. Kizárólag az foglalkoztatott, hogy mielőbb a vízbe kerüljek és hogy végrehajtsam a merülést.

Freediver bajnokok nagyobb mélységekből visszatérve hallucinációkról is beszámolnak, te tapasztaltál ilyesmit?
A: Amikor egy fehérfoltú szirtcápa bébi elkezdett kerülgetni, akkor tényleg azt hittem hallucinálok, de az valóság volt. Talán szórakoztatni akart, mert az utolsó 6 órában folyamatosan a közelemben maradt.

A felszínre emelkedés összesen 812 percet vett igénybe, ez még gombócból is sok...
A: Mindvégig igyekeztem a merülési tervre összpontosítani, de a segítő búvároktól folyton csak azt kérdezgettem, hogy a Guiness Rekordok bírája hitelesítette-e már a mélységet. Mindenki külön-külön is megerősítette hogy igen, de én még mindig nem voltam benne teljesen biztos. Számoltam a perceket, mikor jutok ki végre a vízből - végtelennek tűnt.

Ki üdvözölt elsőnek?
A: Az első Sam Helmy volt és a csapatom, mindent nekik köszönhetek. Nélkülük nem tudtam volna megcsinálni. A hajó fedélzetén mondtam is nekik, hogy ez szinte olyan, mintha megmentették volna az életemet. Dahab kikötőjébe visszatérve ünneplő tömeg fogadott minket tűzijátékkal. A fiam volt az első aki a fedélzetre lépett, örömömben azonnal megöleltem.
A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a Guiness Rekordok hivatalos döntőbírája Talal Omar hitelesítette az új rekordot, és átadta a Guiness Világrekord oklevelet.

... amit az orvosi vizsgálatok követtek?
A: Másnap egész napos kivizsgáláson voltam, de mindent rendben találtak, csupán a reggeli futást kellett kihagynom.

Van valami, amire nem szívesen emlékszel vissza?
A: A bébiétel, soha többé nem szeretnék ilyet enni! Ez volt ugyanis az egyetlen amit ehettem 14 órán keresztül.

Tervezel esetleg valamilyen más csúcskísérletet is?
A: Nem terveztem ilyesmit, de a barátaim, Jenny Lord és Brian Crossland (aki freediver oktató) agitálnak, hogy döntsem meg a freediving rekordot is, de ez még a jövő zenéje. Amit most üzenni szeretnék az a következő: ne várj arra, hogy valaki más nyissa ki az ajtót neked, ha hiszel magadban, akkor bármire képes leszel amit csak szeretnél, és nem számít mit mondanak a többiek.

***

Guiness mélymerülő csúcs a számok tükrében
332,5 méteres merülés összesen 824 percet vett igénybe. Ahmednek csupán 12 percébe telt elérni a legnagyobb mélységet, de 812 percet vett igénybe a felszínre emelkedés. Ez idő alatt 92 palackot használt el. A felkészülés 4 évig tartott.

High-pressure nervuos syndrome (HPNS)
A HPNS tünetei 150 méter alatti merülésnél jelentkezhetnek abban az esetben, amikor a légzőgáz héliumot is tartalmaz. A tünetek között szédülés, émelygés, hányás, "hélium-remegés", kimerültség és aluszékonyság akár merülés közben is jelentkezhet. A tünetek súlyossága függ a süllyedés sebességétől és a mélységtől, de a nyomás növekedtével általában rosszabbodik.

(DIVE Magazin)


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2012. november 13., kedd

Milyen mélyre merülnek a búvárok?



“Mi volt a legmélyebb merülésed?” szokták kérdezni tőlem, ha szóba kerül a búvárkodás, és én még ma is megakadok egy pillanatra a válasz előtt. Miért? Mert nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy itt tényleg a minél nagyobb mélység elérése a cél - mivel nem az. Ráadásul nem is lehet egyszerűen megválaszolni a kérdést, hiszen az elérhető mélységet egy sor tényező befolyásolja.

Milyen mélyre merültek mások - rekordok

Jelenleg az egyiptomi Ahmed Gabr tartja a mélységi rekordot, aki 2014 őszén 332,35 méterre merült nyitott rendszerű légzőkészülékkel. Ez persze nem sűrített levegős merülés volt. Sűrített levegővel az eddig elért legnagyobb mélység 155 méter, de ez nem hivatalosan elismert rekord.

Ami ennél fontosabb: milyen mélyre merülhetünk mi?
A legtöbb búvároktatási rendszer a sűrített levegős merülések mélységi határát 40 méterben állapítja meg. Ez egy ajánlás, azt szoktuk mondani itt van “leparkettázva” a tenger, és a búvároknak nem érdemes feszegetni ezt a határt. Tény, hogy a technikai búvárok - nem kis kockázatot vállalva - 300 méterre, vagy még mélyebbre mennek, de ez még nem ok arra, hogy a kedvtelési búvárok átlépjék az ajánlott mélységi határokat. Amikor a búvár felismeri az ajánlott mélységhatárok mögött megbúvó okokat, akkor már nyilvánvalóvá válik az is, hogy miért ostobaság ezeket a határokat átlépni.

Mitől függ az elérhető maximális mélység?


Dekompresszió
Minél mélyebbre merülünk, annál kevesebb a hátralévő no-deco (nem dekompressziós) időnk. Például, ha a búvár 12 méterre merül, akkor ebben a mélységben kb. 140 percet tölthet el. Az a búvár aki viszont 40 méterre merül, már csak 10 perc körüli időt tölthet el lent. Ha ennél tovább maradna, akkor már túl sok nitrogén oldódna a szervezetében és ezzel jelentősen megnövelné a dekompressziós betegség kialakulásának kockázatát. Ilyenkor már csak ún. dekompressziós megállók beiktatásával emelkedhetne biztonságosan a felszínre, ami viszont további felkészítő tréninget igényel.

Levegőfogyasztás
A mélységgel együtt nő a levegőfogyasztás. A légzőautomata mindig a búvár környezetének megfelelő nyomáson adagolja a levegőt. Amikor a búvár 40 méter mélyen van, akkor nagyjából ötször akkora mennyiségű levegőt lélegzik egységnyi idő alatt, mint azt a felszínen tenné. Egyáltalán nem mindegy tehát a merülés tervezett mélysége, hiszen ez hatással van a levegőfogyasztásra, ezen keresztül pedig a merülési időre is. Ráadásul a nagyobb mélységbe merülő búvárnak nem csak nagyobb levegőfogyasztással, de nagyobb levegőtartalékkal is érdemes számolnia a felszínig tartó hosszabb út miatt.

Narkózis
Néhány gáz, mint a nitrogén is, a megnövekedett parciális nyomás miatt narkózist okozhat. A nitrogén narkózissal például egy idő után minden búvár találkozik, de hogy pontosan mikor (milyen mélységben) alakul ki, az már függ az egyéntől és más körülményektől is. Noha lehet, hogy valaki kellemesnek találja a narkózis alkoholhoz hasonlatos tompító hatását, azért vigyázzunk, mert a narkotikus állapot romló fizikai, illetve mentális képességekkel jár együtt. Ezek pedig nem igazán ideális keretek egy mélymerüléshez. Érdemes betartani a fokozatosság elvét és csak lassan, a tapasztalat és a magabiztosság növekedésével együtt növelni a mélységet is. Kevés tapasztalattal inkább maradjunk a sekélyebb 18 méteres zónában, és lehetőleg csak olyan hivatásos búvárral merüljünk, aki figyel ránk és észreveszi az esetlegesen narkózisra utaló jeleket a viselkedésünkben.

Oxigén mérgezés
Túl nagy mennyiségben az oxigén mérgezővé válik, ami izomgörcsöt, eszméletvesztést, vagy akár halált is okozhat. Ám ha a mélységhatárokat betartjuk, akkor az oxigénmérgezés veszélye nem fenyeget. Íme egy újabb nyomós érv, hogy ne lépjük túl a mélységi korlátokat. Sűrített levegő esetén nagyjából 60 méteres mélység környékén válik az oxigén mérgezővé, de nitrox légzőgáz használatakor már sekélyebb mélységben is előállhat ez a helyzet.

Búvár tapasztalat
A mélység egyértelműen stressznövelő tényező a búvárkodásban. Érzelmileg mindenképpen feszélyezi a búvárt, hogy messze van a felszíntől. Ezen kívül ott a megnövekedett levegőfogyasztás de lehet, hogy (felszereléstől függően) nehezebben jön a levegő, ezen kívül még elképzelhető egy enyhe fokú narkotikus állapot is. A mélymerülések sokszor nagyon gyönyörűek (éppen ezért vonzóak), arra azért ügyeljünk, hogy a mélységet mindig óvatosan növeljük. A legjobb, ha az első mélymerüléseket búvároktató, vagy merülésvezető kíséretében hajtjuk végre.

Ajánlott mélységhatárok

Az ajánlott mélységhatárok nem egységesek, búvároktatási rendszere válogatja, de nagy általánosságban a következő értékek jellemzőek:

Felnőtt
  • Felfedező merülés - 12 méter
  • Kezdő tanfolyam első merülései - 12 méter
  • Kezdők búvárok, minősítéssel (Open Water Diver) - 18 méter
  • Tapasztalt búvár, minősítéssel (Advanced Open Water + Deep Diver) - 40 méter

Gyerek
  • 8-9 éves - 2 méter
  • 9-10 éves - 4 méter
  • 10-11 éves, minősítéssel - 12 méter

Junior
  • 12-14 éves, minősítéssel - 18 méter
  • 15 év felett, minősítéssel - mint a felnőttek

Hogyan lehet biztonsággal átlépni ezeken a határokon?

Mindig vannak olyanok, akik 40 méternél is mélyebbre szeretnének merülni, és nincs is ezzel baj. Ilyen mélymerülésre viszont csakis megfelelő tréning tapasztalattal a hátunk mögött vállalkozzunk. Sajátítsuk el a mélymerülés módjait, a dekompressziós technikákat, és lehetőleg ismerkedjünk meg újabb, a nagyobb mélységekhez ideális légzőgázokkal.


[Scubadiving]


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogylegközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.