Hogyan tovább a kezdő tanfolyam után

Az első búvárigazolvány megszerzésével minősített búvár leszel, de ez még csak a kezdet, mert végül a speciális képzések adják majd meg számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak

Szeretnél delfinekkel lubickolni, mintha te is része lennél az óceánnak? Kíváncsi vagy milyen lehet az Alpok hegyi tavainak kristálytiszta vízében merülni? Ha a válaszod igen, úgy a speciális  képzések segítenek neked felkészülni az ilyen kalandokra. És hogy milyen kalandokról van szó pontosan? Több ilyen is lehet. Miután elvégezted a kezdő búvártanfolyamot és némi tapasztalatra is szert tettél már, készen állsz komolyabb kihívások teljesítésére.

A speciális képzések felkészítenek különleges körülmények között történő merülésekre és az ezekhez szükséges felszerelések használatára. Általában a legtöbb ilyen speciális kurzus alapfeltétele a haladó búvár minősítés (AOWD) megléte, ami az alapminősítést (OWD) követi a sorban. Éppen ezért érdemes a haladó szintet mihamarabb teljesíteni. A haladó minősítéssel tehát olyan további kihívásokat jelentő speciális lehetőségek nyílnak meg előtted, mint az éjszakai-, áramlásos-, roncs-, barlangi-, vagy nitrox merülések.

Éjszakai merülés

Amíg nem merültél sötétedés után, csak a felét láttad annak amiről a búvárkodás igazán szól. A tenger éjszakai élete vetekszik sok minden mással amit a felszínen láthatunk. Szerencsére az éjszakai merülés nem igényel sok többlet felszerelést. Az egyik legfontosabb talán a megbízható és vízhatlan világítás. A legtöbb búvár ilyenkor 20-30 watt-os lámpát használ, ami mellé egy-két kisebb tartalék lámpát is visz magával. Talán a legjobb, ha közepesen szórt fényű a lámpánk, állítható fókusszal. Nagyobb fénykévéjű lámpákat inkább a víz alatti fotózáshoz, videózáshoz használnak.

Az Éjszakai búvár (Night Diver) kurzuson megtanulod, hogyan használd és tartsd karban a lámpádat, hogyan helyezd el a villogót és a vegyi fényt a tájékozódáshoz. Az oktató azt is elmondja majd, hogyan értékeld megfelelően az éjszakai feltételeket. Az éjszakai körülmény extra óvatosságot igényel: kerülni kell az erősen hullámos, vagy áramlásos helyeket, továbbá azokat ahol rossz a látótávolság - ami egyébként nappal is potenciális veszélyforrás. Fontos, hogy csak olyan helyen merüljünk sötétedés után, amit ismerünk. Érdemes előbb nappal felkeresni a kiszemelt helyet mielőtt éjszakai merülésre vállalkoznánk.

Áramlásos merülés

Sok gyönyörű merülőhelyen van erős áramlás, például a Vörös-tengeren, a Maldív-szigeteken, vagy éppen Thaiföldön. A vízmozgást egyrészt a Föld forgó mozgása és az árapály jelensége okozza, illetve az uralkodó széljárások is hatással vannak a merülésekre. Ahelyett, hogy küzdenénk az áramlással (ami egyébként fárasztó és veszélyes is), megtanuljuk hogyan fordítsuk hasznunkra a víz energiáját merülés közben.

Az áramlásos merülésre felkészítő képzés megtanít, hogyan válaszd ki a megfelelő helyet és tervezd meg a be- és kijövetel pontját. Azt is megtanulod hogyan módosítsd a merülési tervedet a körülmények változása esetén, illetve azt, hogy miként kell használni a jelzőbóját.
Két lényeges szempont van: az egyik az áramlás erőssége, a másik a látótávolság. Olyan helyen szabad csak merülni, ahol a búvár elég messze ellát ahhoz, hogy időben észlelje a lehetséges veszélyforrást és arra még reagálni is tudjon.

Többféle áramlásos merülésre alkalmas hely létezik, ám biztonsági és merülés szervezési szempontok alapján mindegyik más és más. Ha számodra ismeretlen helyre mész, először mindenképpen tanácsos megfelelő ismeretekkel rendelkező helyi vezetővel merülni.

Roncsok, üregek, barlangok

A hajóroncsok - akárcsak az ősi romok a felszínen - arról mesélnek hogyan éltek (és sokszor haltak) a régebbi korok emberei. Akár egy romantikus hajóroncsot fedeznél fel, akár egy világháborús repülőgépet csodálnál meg - a roncsmerülést neked találták ki. Történelmi értékük mellett ráadásul a roncsok sokszínű tengeri populáció otthonául is szolgálnak. Általános szabály, hogy a roncsokról semmit sem szabad felhozni, sőt nagyon sok közülük a védett történelmi emlékhely. Egy roncsmerülő tanfolyamon (Wreck Diver) hallasz a hajóroncsokra és a régészeti leletekre vonatkozó szabályokról, és arról is hogyan mozogj a víz alatt roncsok közelében. Mivel ezek a roncsok sokszor instabil helyzetben fekszenek a fenéken, csak megfelelően képzett, tapasztalt búvárok hatolhatnak be a roncsok belsejébe.

A búvárok között is sokan gondolják az elején, hogy víz alatt barlangba merészkedni inkább rémálom lehet mint élvezet. Pedig megfelelő képzés birtokában ez a félelem elhalványul amellett az élmény mellett, amelyet a víz alatti barlangokban látható hihetetlen sziklaformációk, vagy a barlangok falát benépesítő sokszínű élet látványa jelenthet. A barlangi merülések ritka lehetőséget nyújtanak arra, hogy mi is behatoljunk a Föld érhálózatába.

Ezeknek a kurzusoknak több szintje létezik, kezdve az üreg (Cavern Diver) merülésekkel, ahol a búvárok beúszáskor nem tévesztik szem elöl az üreg bejáratát, egészen az barlangi búvár (Cave Diver) tanfolyamokig, ahol megtanulod hogyan tervezz merülést bonyolultabb barlangokban, hogyan mérd fel és rajzold meg a barlang egyszerű topográfiai térképét. Az alapvető tudnivalók kiterjednek a barlangi merülések tervezésére, a navigációra, és olyan uszonyozási technika elsajátítására, amellyel nem kevered fel a laza aljzatot, veszélyesen lerontva ezzel a látótávolságot. Ezen kívül bepillantást nyersz a geológiai eredetű földalatti járatok rendszerébe, és tanulsz azokról az élőlényekről is amelyek ebben a szokatlan környezetben élnek. A megfelelő és alapos képzésnek itt kiemelten fontos szerepe van, mivel a barlangi merülésekben komoly kockázatok rejlenek. Éppen ezért minden egyes merülés gondos tervezést és kivitelezést igényel.

Amikor extra hővédelem kell

Azok a búvárok, akik olyan hidegebb vizek felfedezésére vállalkoznak, mint mondjuk az Alpok hegyi tavai, élvezhetik az egyik leglátványosabb víz alatti életet. Ugyanakkor melegen tartani a testünket 10°C körüli víz hőmérsékleten már komoly feladat. A szárazruha (dry suit) a megfelelő megoldás erre a problémára. A legtöbb modern szárazruha neoprénből, gumiból, vagy rétegelt szintetikus anyagokból készül, amit eredetileg az űrhajós ruháknál is használt vízhatlan cipzár véd. A vizes rendszerű ruhákkal ellentétben - amelyeknél belül vékony vízréteg van  - itt a ruha belsejében levegő van. Ez a tulajdonsága és a ruha alá felvett aláöltözet segít melegen tartani a búvárt. Egyesek szerint a szárazruha annyira kényelmes, hogy még a melegebb vizekben is előnyben részesítik használatát. A szárazruhás képzésen (Dry Suit Diver) megtanulod hogyan súlyozd ki megfelelően magadat, és azt is hogyan tartsd kontroll alatt a lebegőképességedet merülés közben.

Lefényképeznéd?

Kiváló minőségű képeket készíteni a víz alatt számos kihívással jár. A legnyilvánvalóbb probléma a fény és a színek hiánya. Amikor a fény eléri a víz felszínét, annak egy része egyből visszaverődik. A behatoló fény másik része hőenergiává alakul, míg a fennmaradó rész szétszóródik a vízben lebegő részecskéken. Tovább komplikálja a helyzetet a fénytörés jelensége is (amikor a fény különböző közegeken hatol át), emiatt ugyanis a víz alatt mindent kb. 30%-al nagyobbnak és közelebbinek látunk.

De a víz alatti fényképezés örömei túlmutatnak a nehézségeken. Egy víz alatti fotós kurzuson (Photographer Diver) egyszerű technikákat tanulsz a képek komponálásához a rendelkezésre álló fényviszonyok között is. Azt is megtanulod, hogyan és mikor használj vakut, valamint hogyan hozd ki a legtöbbet saját fényképezőgépedből. Ha nincs még géped, valószínűleg több gépet is kipróbálhatsz majd a tanfolyamon.

Mi a nitrox?

A könnyűbúvárkodás elterjedése óta foglalkoztatja a búvárokat a kérdés: vajon hogyan lehetne a víz alatt több időt eltölteni? A merülési időnek ugyanis nem csak kizárólag a levegőkészlet szab határt, hanem a dekompressziós betegség (DCS) veszélye, amit más szóval “bend”-nek is neveznek.

Dekompressziós betegség akkor következik be, amikor a nitrogén felesleg, ami a testben oldódott a sűrített levegő víz alatti légzése során, felszínre emelkedés közben hirtelen akar távozni. Ilyenkor ugyanis veszélyes buborékok keletkezhetnek a búvár testében. Hosszabb idő eltöltése a víz alatt több nitrogén oldódását is jelenti egyben. A DCS elkerülése érdekében a kutatók pontosan kiszámították, hogy adott mélységekben mi az eltölthető leghosszabb idő úgy, hogy annak elérésekor a búvár még megállás nélkül a felszínre emelkedhet. Ezt nevezzük “no deco” időnek, más néven maximum merülési időnek. Abban az esetben, ha a búvár túllépi ezt az időkorlátot, akkor a felszínre emelkedés közben dekompressziós megálló(ka)t kell beiktatnia, hogy normál kilégzés útján szabaduljon meg a felesleges nitrogéntől, ezzel is csökkentve a veszélyes buborékok kialakulását.

Az utóbbi időben a kedvtelési búvárok világába is megérkezett egy addig csak a katonai és ipari területen használt megoldás, amely valóban meghosszabbítja a víz alatt eltölthető időt, mégpedig a nitrox légzőgáz alkalmazásának segítségével. Alapesetben a búvárpalackban tárolt levegő összetétele pont olyan, mint a légköri levegőé, tehát 21% oxigén és 78% nitrogén. A nitrox, más néven “dúsított levegő” (enriched air) lényege a megnövelt oxigén tartalom, illetve az ezzel arányosan csökkent nitrogén tartalom, ami tulajdonképpen lehetővé teszi a hosszabb merülési időket. Minden előnye ellenére azért a nitroxnak is vannak hátrányai. A nitrox búvár képzés (Nitrox Diver) elsősorban arról szól, hogyan kerüld el nitrox használatából származó lehetséges veszélyeket. Megtanulod hogyan használd a nitroxos komputereket, merülő táblázatokat, és hogyan mérjed meg analizátorral a palackodban lévő levegő oxigén tartalmát.

Ahogyan azt már búvárok több nemzedéke is bizonyítja, a titkokkal teli víz alatti birodalmakat csak folyamatos tanulással és éles megfigyeléssel lehet biztonsággal felfedezni. A speciális képzések fogják megadni számodra azt a tudást, amellyel már igazi felfedezőként, bátran vághatsz neki az óceánoknak.

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Mit nevezünk sznorkelezésnek?

Gyakran hallani búvároktól ezt a kifejezést, ami valójában a légzőcső angol elnevezése. A sznorkel az alap búvárfelszerelés része, magyar megfelelője a légzőcső. Ebből következően a "sznorkelezés" a maszk, az uszony és a légzőcső együttes használatát takarja, vagyis búvárkodás ez is, csak éppen palack nélkül, és túlnyomórészt a felszínen. A merülésnek ez a formája nagyon sok élvezetet nyújt különösebb komplikációk, vagy veszélyek nélkül. Egyszerű elsajátítani, viszonylag kevés felszerelés szükséges hozzá és az sem drága. A legtöbb ember - még a gyerekek is - már az első próbálkozások után elég ügyesek, bár a kifinomult technikához azért nem árt kicsit több gyakorlás. A tökéletes élvezethez meg kell tanulni a víz eltávolítását a maszkból és a légzőcsőből, továbbá hatékonyan kell uszonyozni, és tudni kell alkalmazni a kiegyenlítés technikáját amikor alámerülünk és a nyomás elkezd növekedni körülöttünk.

Egyes búvároktatók nagyobb hangsúlyt fektetnek a sznorkeles technikák gyakorlására még a készülékes merülések előtt. Ez ugyan nem elhagyhatatlan előfeltétele a tanulásnak, de fejleszti az alapkészségeket, ami a későbbiekben megkönnyíti a készülékes merülés elsajátítását. Ha úgy tervezed, hogy készülékkel is és sznorkellel is fogsz majd merülni, akkor érdemes olyan felszerelést beszerezni, ami mindkét tevékenységhez alkalmas lehet. A készülékes búvárok általában kissé nagyobb uszonyt használnak, mint a sznorkelezők. Ha ilyet kell használni a sznorkelezéshez, akkor például kisebb uszonyozó mozdulatokkal ellensúlyozhatod a nagyobb uszony ellenállását.

A bevezetőben már szó volt arról, hogy a sznorkeling inkább a felszínen történő búvárkodást jelenti. Ettől sokban különbözik a freediving, ahol a cél a mélyebbre, vagy hosszabb időre történő lemerülés. A profi freediverek figyelemreméltó mélységeket érnek el, és több mint 3 percet is simán eltöltenek a víz alatt. Az ilyen merülések azonban kockázatosak lehetnek, kezdőnek csak óvatosan érdemes kísérletezni vele. A készülék nélküli merülésekre is igaz a szabály: sose merülj egyedül!


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

Világok harca - búvároktatási rendszerek

Gyakori kérdés a tanfolyam előtt álló búvárjelöltek részéről, hogy milyen oktatási rendszert érdemes választani. A kérdés jogos, hiszen választék akad bőven. Melyiket válasszuk akkor?

A kedvtelési búvárképzés első szintje

az Open Water Diver minősítés

Sokan talán azért tulajdonítanak ennek jelentőséget az elején, mert azt gondolják, hogy ez alapvetően határozza majd meg a képzés színvonalát, és az egyik rendszert választva jobb, felkészültebb, szebb búvár válhat belőlünk, mintha a másikat választanánk. Ez azonban nem így van. Szögezzük le mindjárt az elején: kezdő búvártanfolyam esetében a rendszer semmilyen jelentőséggel nem bír, sokkal inkább oktatót kell választani! A tanfolyam színvonalát elsősorban ugyanis ő határozza meg, nem pedig valami sok ezer kilométerre levő megfoghatatlan szervezet. Fontos tudni azt is, hogy az alapfokú búvártanfolyamok között rendszertől függetlenül kevés a különbség, másrészt pedig a rendszerek között teljes az átjárhatóság, tehát az egyik rendszerben szerzett alapminősítés után a továbbképzés lehetséges más rendszerben. A tanfolyam hozzávetőleges árai is meglehetősen rendszerfüggetlenek, tehát ez alapján sem lehet egy bizonyos rendszert javasolni. A tanfolyamok hosszát is az iskola határozza meg, de alapvetően néhány nap elmélet, egy vagy több uszodai gyakorlás és 4-5 nyílt vízi vizsgamerülés után lehet kártyához jutni.

A Magyarországon ismert szervezetek közül a többség amerikai típusú, egymásra épülő tanfolyamokat kínál a kezdőtől a hivatásos szintekig. A kedvtelési (hobbi) búvárképzésben az első lépcsőfok a nyílt vízi búvárminősítést adó tanfolyam, amit a legtöbb rendszer Open Water Divernek nevez. A kezdő tanfolyamot végzett búvároknak általában 18 méteres maximális mélységet javasolnak. Ezek után haladó-, mentő- majd mesterbúvári kurzusokon lehet egyre magasabb szintű minősítéseket szerezni. Az oktatási szervezetek ezen kívül specialitás képzéseket is nyújtanak, amelyek egy-egy területen való továbbképzésre adnak lehetőséget (pl. nitrox, roncsmerülő, szárazruhás, stb.)

Aki hivatásos búvár szeretne lenni, az megfelelő búvártapasztalat és minősítési szint birtokában jelentkezhet ilyen képzésre. Az első lépcsőfok a merülésvezetői (Divemaster) tanfolyam, ami már feljogosít munkavállalásra. Az oktatóvá (Instructor) váláshoz újabb tanfolyamot kell elvégezni, de ez nagyon messze van azok számára, akik még csak az alapfokú tanfolyamot hirdető iskolák között böngésznek.

A NAUI (National Association of Underwater Instructors) 1960-ban alakult az USA-ban, talán az egyik legnagyobb múltú szervezet. Mindenesetre azok a gyakran hangoztatott érvek, amik a több évtizedes fennállásra vagy arra a tényre hivatkoznak, hogy az amerikai hadsereg búvárait is NAUI rendszerben képzik, a kezdő búvár számára nem sokat jelentenek. Az előbbi azért, mert most nem 1960-ban vagyunk, és az eltelt idő alatt sok más szervezet is komoly oktatási szisztémát dolgozott ki. Az utóbbi érv pedig elég ironikusan hat akkor, amikor a búvárjelölt végül aztán a dorogi tóban ejti meg első merüléseit - kommandós körülmények között. Ráadásul általában az oktatók sem a US Navy obsitos katonái... A lényeg az, hogy ebben a rendszerben sincs semmi akadálya annak, hogy jól képzett búvárrá váljon valaki, ha az oktatója felkészült és lelkiismeretes. Érdekes, hogy a többi amerikai típusú rendszerrel szemben az alapfokú búvárvégzettség elnevezése itt nem Open Water Diver, hanem Scuba Diver. A tanfolyamot 15 éves kortól lehet elkezdeni, a 12-14 éves korosztály ún. Junior Scuba Diver minősítést szerezhet.

A PADI (Professional Association of Diving Instructors) azzal büszkélkedhet, hogy messze a legtöbb búvárt képezi ki a világon. Ez azonban sem azt nem jelenti, hogy az ilyen kártyával rendelkező búvárok színvonalasabb képzést kapnának, sem pedig az ellenkezője nem igaz, miszerint a PADI-búvárok a tömeges képzés miatt mind kamikaze módjára merülnének. Ennek oka a bevezetőben hangoztatott nézet, miszerint az oktató személye a döntő, ezért nyilván itt is akadnak nagyon jó és kevésbé jó oktatók is. A pár ember által híresztelt pletyka, ami az itt végzett búvárok sok balesetére vonatkozik, valóban csak híresztelés, mert ezt semmiféle komoly statisztika nem támasztja alá. (Ne feledjük, az USA-ban igen komoly és drága perek elé nézne a szervezet, ha sorozatosan citálnák bíróság elé a bizonyíthatóan gyenge oktatási színvonal miatt.) Gyakran szokták a PADI pénzéhségét is emlegetni ellenérvként, de aki valamelyest tisztában van a tanfolyamok árával, aligha tapasztalhatta, hogy a PADI-tanfolyamok nagyságrenddel drágábbak lennének a többinél. Az viszont kétségtelen, hogy számtalan kiegészítő és bevezető tanfolyamot ajánl, de ezeket senki számára sem kötelező elvégezni. A tanfolyamokkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy a Discover Scuba Diving és a Scuba Diver kurzusok tipikus nyaraló programok, ahol igen rövid fejtágítás után a víz alatti világból kaphatnak egy kis ízelítőt a jelentkezők, de ezek nem adnak valódi búvárvégzettséget. Az Open Water Diver tanfolyam 14 éves kortól kezdhető, 10-14 éves korban pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek a fiatalabbak. De a PADI már az ennél kisebbeket - pontosabban fogalmazva a szüleiket - is megcélozza, a 8 éves kortól kezdhető Seal Team és Bubblemaker programokkal. Nem nehéz megfejteni a cég üzleti sikerének a titkát: minden réteg számára kínál programokat. Viszont egy ekkora és ilyen felfogású szervezetnél bizony előfordulhat, hogy a Magyarországhoz hasonlóan kis piacnak számító országokra kevés gondot fordít. Annak idején sajnos elég sok időbe telt, amíg megérkezett a búvárkártya, és az ügyek intézése sem megy mindig gördülékenyen. Fontos megemlíteni, hogy a PADI a Project Aware program keretén belül sokat tesz a környezetvédelmi felvilágosító munkáért.

Az SSI (Scuba Schools International) az előzőhöz hasonlóan profit orientált szervezet, szintén amerikai központtal. Követve a trendet, képzési rendszerében nemrég megjelent a 8-12 évesek számára meghirdetett Scuba Rangers program, Junior Open Water Diver kártyát pedig már 10 éves kortól lehet szerezni. A tanfolyamok egyéb tekintetben is hasonlóak ez előzőekben ismertetettekhez. A magyar búvárok számára előnyt jelent, hogy immáron nálunk is működik képviselet, ami nagyban meggyorsítja az ügymenetet és megkönnyíti az adminisztrációt, a sikeres vizsga után a kártya néhány nap alatt elkészülhet. Az utóbbi időben meg is szaporodott az SSI tanfolyamokat hirdető iskolák száma. Igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel, ezért nem annyira a dicső múltat hangsúlyozzák, hanem inkább azt, hogy a korszerű technikát is felhasználó, naprakész oktatási segédanyagokat használnak. Mival ma magyarul szinte minden elérhető, ezeken biztos nem múlhat a tanfolyam sikere.

Az UEF (Underwater Explorers´ Federation) szervezetet angol hangzású neve ellenére Magyarországon alapították. Nevéhez méltóan ez a szervezet is amerikai tipusú, egymásra épülő képzési programot vezetett be. Az alapfokú minősítés neve itt is Open Water Diver, ami 14 éves kortól szerezhető. A kisebb gyermekek 8 éves kortól Kid Diver, a nagyobbak 10 éves kortól Advanced Kid Diver képzésen ismerkedhetnek a merüléssel, 12 éves kortól pedig Junior Open Water Diver tanfolyamot végezhetnek. A további szintek a többi rendszerhez hasonlóan épülnek egymásra. Mivel a cég központja Magyarországon van, a UEF-nél minden gyorsan elintézhető, a kártyára sem kell napokat, heteket várni. Természetesen az összes oktatási anyag, könyv is magyar nyelvű, a más rendszerben tanult búvárok között is nagyon népszerűek. Érdemes tudni, hogy a UEF tagja a CMAS-nak, a búvárok világszövetségének, és működésében kiemelt szerepet kapnak a környezetvédelmi szempontok.

Végére hagytam a CMAS (Confederation Mondiale Des Activites Subaquatiques) rendszerű képzést, elsősorban azért, mert valamelyest eltér az amerikai típusú rendszerektől. Velük ellentétben a búvárképzettség fokozatait csillagok számával jelzi, tehát az alapfokú végzettség az egy csillagos, a haladó a két csillagos, a vezető három csillagos búvár, illetve ezeket kiegészítik még különböző szakbúvár tanfolyamok is. Az oktatóknál ehhez hasonlóan van egy, két és három csillagos minősítés. Egyébként a CMAS tanfolyamot ajánló iskolák sem fukarkodnak a sajátos érvekkel, ha tanulókat akarnak toborozni. Kétségtelen, hogy a CMAS nonprofit szervezet és mint világszövetség irányítja a búvársportot. Ráadásul azt is meg szokták említeni, hogy 1959-es alapítását maga Cousteau kapitány is támogatta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkit is a Calypso expedíciókon edzett legénység oktatna, és sajnos már Cousteau kapitánnyal is csak az találkozhat, aki valamit nagyon elront a víz alatt.

A fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak

A fenti összefoglalás talán igazolja, hogy kevés a markáns eltérés a különféle szervezetek között, ezért sem tartottam fontosnak más rendszerek bemutatását. Bármelyik rendszert illetően lehetne jó és rossz példákat felhozni, akár Magyarországról is, amikor az oktató kimagasló vagy csapnivaló munkát végez. A búvárkodásban viszont, főleg a víz alatt, demokrácia van, hiszen a fizika és az élettan törvényei mindenkire ugyanúgy hatnak. A kártya csak a búvárbázison kerül elő, a merülőcsoportban már nem alakulnak, alakulhatnak PADI, NAUI vagy CMAS klikkek. Véleményem szerint a szervezetek üzleti érdekei alapján gerjesztett ellentétek nem szabadna, hogy rányomják a bélyegüket a hétköznapi búvárok kapcsolatára. Ráadásul ami a legfontosabb, az összes rendszerben szerzett végzettség csak a belépő. A jobb búvárrá váláshoz a merülések révén szerzett tapasztalatok a legfontosabbak, nem pedig a különféle kártyák.

Forrás: divecenter.hu