A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 24., péntek

A Rudabányai-tó


Rudabánya Miskolctól északra, 37 kilométerre van, Sajószentpéter, Szuhakálló és Ormosbánya községeken keresztül közelíthető meg. A városban 1985. év végén szűnt meg a vasércbányászat. A külszíni fejtés legtovább művelt munkagödrében néhány év alatt hatalmas bányató alakult ki. A tó mai felülete mintegy 24 hektár, ami joggal vált a város egyik nevezetességévé. A tó mélysége a bánya egykori szakemberei szerint akár 60 méter is lehet. Onnan jutottak erre a következtetésre a szakemberek, hogy a víz három, egymás felett 2 méterenként lévő fejtési szintet is ellepet. Amennyiben igaz a feltételezés, akkor a Rudabányai-tó hazánk jelenlegi legmélyebb – és sokak szerint legszebb – állóvize. A meredek sziklafalak között elterülő, tiszta, kékeszöld vizű tó és az azt övező erdő borította környezet festői látványt nyújt. Nem csoda tehát, hogy hazánk minden tájáról, sőt külföldről is egyre többen látogatnak ide.


A tó a tudományos kutatók érdeklődését is felkeltett, vizsgálták már geológusok, hidrológusok és biológusok, akik felméréseik eredményét több tanulmányban tették közzé. A sok szépség, érdekesség és különlegesség ellenére mindeddig megoldatlan a tó bekapcsolása a szervezett helyi idegenforgalomba. Voltak-vannak elképzelések, születtek tervek, de eddig ezeket nem tudták valóra váltani. A közelmúltban felmerült egy új, eddig nem vizsgált lehetőség, a sportcélú hasznosítás, összekapcsolva a sokoldalú ismeretterjesztéssel. Ennek a feladatnak a megvalósítását a miskolci Manták Búvár Egyesület vállalta magára, Juhász Krisztián vezetésével. A bányató kiváló merülési lehetőségeket biztosít, ezért a Manták itt tervezik kialakítani bázisukat.


A tó mind a két végéről merülhető. Az egyik végétől indulva az aljzat fokozatosan mélyül, hatalmas sziklák, négy-öt méteres leszakadások és egy kis, nádassal borított öböl teszi változatossá a merülést. A tó másik végén – itt folyt utoljára bányaművelés – meredek sziklafal mentén hirtelen mélyül a víz, ami ellepte a parti fákat, tehát itt is érdekes és különleges a merülés.


A kedvtelési, kisebb mélységben végrehajtható merülési lehetőségek mellett, a Manták Egyesület más, a tó „minden lehetőségének teljes kihasználását” – négy-öt speciális búvár ismereteket és felszerelést igénylő merülést – is tervez majd a jövőben. Az elképzelések szerint a tóból merülhető lesz egy régi tárnaátjáró, ahol egykor tehergépkocsik jártak. Egy másik merülési lehetőség – lehet – egy négyszintes, 35 méter mélységű óvópince. Szárazon meg lehet közelíteni egy 100 méter mélységű liftaknát. S természetesen vonzó merülési célpont lehet a tó legmélyebb pontja is.


Az érdekes és különleges búvár-merülési lehetőségek kialakítása mellett a közeljövőben a tó körül túraösvény és szabad strand – megfelelő infrastruktúrával – is kialakításra kerül. Így a búvárokon kívül a természet kedvelői, a kirándulni és pihenni vágyók is szép és különleges természeti környezetben tölthetik majd el a szabadidejüket…



(forrás: Búvárinfó, Miskolci Manták Facebook oldal)


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2015. február 6., péntek

Úti cél: Padova, Y-40 a mélység mámora

A világ legmélyebb medencéjében termálvízben merülhetnek a búvárok.


a megnyitón Umberto Pelizzari hitelesítette a mélységet

Az olaszországi Padova városától egy ugrásnyira lévő Montegrotto Terme-ben található a világ jelenlegi legmélyebb medencéje. A 2014. június 5-én tartott megnyitón Umberto Pelizzari szabadtüdős világbajnok hitelesítette a mélységet, illetve az élő freediver legenda (a Nagy Kékség c. film egyik főszereplője) Enzo Maiorca nyitotta meg azt a nagyközönség előtt. Az év minden napján nyitva tartó komplexum elsősorban a búvárok biztonságos képzését kívánja szolgálni, de emellett további lehetőségeket is kínál, például felkészültek filmek forgatására, vagy víz alatti fényképész szolgáltatás is van.

Az Y-40 tervezése és építése Emanuele Boaretto építész nevéhez fűződik. A medencének helyet adó Hotel Terme Millepini egyébként egy négycsillagos spa és wellnes centrum, amely a szokásos kényeztetések mellett termálvizes kezeléseket is nyújt a vendégeknek. A hotel híres remek konyhájáról és csillogó Európa terméről, ahol kulturális eseményeket és esküvőket is szoktak rendezni. Ilyen kellemes környezetben találja magát az Y-40-be látogató búvár.




A medence 21x18 méteres, a legnagyobb mélység 40m, de további mélységi szintek, illetve mesterséges barlangok is találhatók a különféle képzésekhez, gyakorláshoz. A medencében 4300 köbméter 32-34°C-os termálvíz van, tehát búvárruhára nincs szükség, sőt akár még kúrálhatjuk is magunkat.




További információ: http://www.y-40.com/

Kapcsolódó írások:
Úti cél: Brüsszel - NEMO 33

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2012. szeptember 18., kedd

Élménybeszámoló: egynapos merülés Neufelden

Az őszi hűvös szelek beállta előtt még egy napra átruccantunk Ausztriába, hogy merüljünk a búvárok körében kedvelt neufeldi tavon



Neufelder see

Neufeld település Burgenland tartományban, a magyar határtól mindössze 50km-re található. A tengerszint felett 223 méteren fekvő tiszta vizű tó körül igényesen kiépített strand és kemping üzemel, de kedvelt célpontja a búvároknak is, hiszen 23 méteres legnagyobb mélysége, a kedvező látótávolság és a kellemes vízhőmérséklet többnyire ideális merülési feltételeket biztosít.

Reggel indultunk Budapestről, útközben hol beúsztak a felhők, hol pedig kiderült az ég, azért mi bíztunk a kedvező időjárás előrejelzésben. Nem is kellett csalódnunk, kellemes kora őszi időnk volt 24°C-os hőmérséklettel. Megérkezésünkkor meglepetten tapasztaltuk, hogy a strandpénztár zárva van, azonban a kapu nyitva - vagyis csak belépőt nem kellett vennünk :) Besétáltunk felmérni a terepet. A tó valóban remekül kiépített, németes precízséggel mindennek és mindenkinek meghatározott, ésszerű helye van, például a búvárok helye is ki van jelölve a parton, ráadásul a felszereléseknek külön fogasokat telepítettek ezen a partrészen, hogy minél könnyebb legyen a dolgunk.

németes precízség

A közelből érkező osztrák búvárok már bent voltak a vízben, néhányan még a parton készülődtek, mások a lángossütő bódénál  pótolták az otthon elmaradt reggelit. A felszerelések behordása után megbeszéltük a merüléssel kapcsolatos tudnivalókat és hozzáláttunk az összeszereléshez, beöltözéshez.

Vízbeszállás után örömmel nyugtáztuk, hogy nem is olyan hideg a víz. Ugyan egy nagyméretű kijelző kint a parton mutatta a vízhőfokot, de nemigen akartuk elhinni, hogy valóban 20°C-os lenne. Sekély, 1m-es vízben merültünk alá és rögtön egy nagyobb ponty úszott be a látóterünkbe, ám nem várta meg amíg a fényképezőgépet bekapcsolom, így róla sajnos nem született kép. A part vonalától nem messze egy meredekebb rézsűvel kezd mélyülni a víz, ezt követve úsztunk tovább. A rézsű oldalában lévő mélyedésekben folyami rákok tanyáznak, de az érdeklődő búvár közeledtére inkább ijedten visszahúzódnak rejtekhelyük mélyére. Ahogyan a népszerűnek számító tavakon az megszokott, úgy itt is kiépített kötélpálya, több stég és mindenféle látnivaló várja a víz alatt a búvárokat. Erről egyébként térképet is rajzoltak a búvárbázison, ami az információs táblájukon meg is található. A parthoz legközelebb eső víz alatti stégeknél elidőztünk kissé, átbújtunk egy hosszabb csövön is, megnéztünk egy elsüllyesztett csónakot, majd lejjebb merültünk.

átbújtunk egy hosszabb csövön is

A kötélpályát követve 14 méteren egy kisebb stéget találtunk, rajta egy komplett irodai felszerelést laptoppal, egérrel, miegymással. Itt már szabadon sétálgattak a rákok, azonban a látótávolság rohamosan csökkent, így inkább feljebb emelkedtünk. A kötélpályát elhagyva először néhány félénk naphallal, majd rövidesen nagyobb sügérekkel is találkoztunk.

nagyobb sügerek

A visszaúton pedig egy már-már tengeri léptékű sügér halrajba botlottunk, akik egyáltalán nem menekültek előlünk. Merülési időnk végül majdnem egyórásra sikerült, köszönhetően a kellemes, napos időnek és víz hőmérsékletnek, nem utolsósorban pedig az - egyébként átlagosnak mondható - tavakban azonban kifejezetten jónak számító 5-10 méteres látótávolságnak.

sügér halraj

Merülés után pokrócokra telepedtünk és elfogyasztottuk a még otthonról hozott elemózsiánkat, ebben a tavon élő kacsák megpróbáltak tevékeny szerepet vállalni - több-kevesebb sikerrel :) Amíg a felszereléseink száradtak még sétáltunk egyet a tó partján, beültünk a büfébe egy kávéra és kitöltöttük a merülési naplókat is (a búvárbázison pecsét is van).

piknik kacsákkal

Hazaindulás előtt még egy rövid kitérőt tettünk a Fertő tó melletti Rust községbe. Ez egy hangulatos és osztrákosan rendezett, tényleg csinos kis falu. Érdekes, hogy a gólyákra pozicionálta magát, vagyis Rust-ban a gólyákra fókuszálnak. Ezt megbeszélhették a gólyákkal is, hiszen a főutca majd' minden kéményén gólyafészek látható. És hogy az idelátogató is jobban megismerkedhessen ezekkel a madarakkal, egy részletesebb, mozaikszerű tájékoztatót is kitettek a sétálóutcán - tényleg ötletes.

Rust község a gólyákról híres

A merülés Neufelden nyilván nem összehasonlítható egy tengeri merüléssel. Azonban a mindössze két és félórás autóút, a szép környezet, a tavi élővilág és nem utolsósorban a tiszta víz szerintem elég indok arra, hogy, akár ha egy napra is, de felkeressük ezt az osztrák tavat.

Fotóalbum >>


Köszönöm, hogy megnézted, elolvastad ezt a bejegyzést!

2012. június 14., csütörtök

Videóblog: Szezonnyitó búvártúra az Adrián, Pag sziget

Jó hangulatban és igazán remek időjárással kísérve telt szezonnyitó hétvégénk az adriai Pag szigeten




Az utazás a szokásos mederben zajlott, Senjnél láttuk meg először a tengert. Azt eddig is sejtettem, hogy május elseje a Horvátoknál és a Szlovéneknél is ünnep, de azt nem, hogy közülük mindenkinek Pag szigeten van nyaralója. Így aztán a kompnál egy kényszerű kétórás várakozással kezdtük a hétvégét. Szerencsére a büfé már nyitva volt, így az első üveg Karlovacko sört is itt bontottuk ki a nagy ijedségre való tekintettel. Pagon már a szokásos holdbéli táj fogadott minket és egy újabb meglepetés: a partra egy kiszuperált sífelvonó kabint tettek ki a humoros helybéliek, sílécekkel, bakancsokkal együtt... jó poén a tengerparton, különösen a nyári a 40°C-os melegben lesz ütős:)

Egyébként az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen végig nyárias, fürdőnadrágos meleg volt, csak estére hűlt le a levegő. A 14°C-os vízhőmérséklet viszont mindannyiunkat emlékeztetett rá, hogy bizony még igencsak tavasz van.

Másnaptól napi két merülést terveztünk, és a bemelegítő csekk dive-ot követően délután már motorcsónakkal mentünk a közeli Mini Pastura merülőhelyre, ami egy kisebb sziklafal és egy nagyobb, sziklás víz alatti kert korallsügerekkel és a szokásos adriai élővilággal. Az egyik szikla mélyedésében medverákkal is találkoztunk, ami nappal viszonylag szokatlannak mondható. Másnap Vidonjica és Triget zátony került sorra, kellemes látótávolsággal, gorgóniákkal és cápatojással. Az utolsó napra a hideg víz ellenére is töretlen maradt a jókedv, ezúttal Veliki Zidhez és (ismét) Mini Pasturához látogattunk el. Az esti beszélgetések során - egy két sör társaságában - azután újra felidéztük az aznapi eseményeket és megnéztük az új víz alatti fotókat, videókat. Ezekből készült ez a rövid videó is.

A Bluebay búvárbázis ismét nagyszerű és profi vendéglátónk volt, nyáron újra találkozunk velük.

Fotóalbum >>

Köszönöm, hogy megnézted & elolvastad.

2012. április 13., péntek

HMS Maori

Nem sok olyan hely van a világon, ahol a fővárostól egy ugrásra Második világháborús hajóroncs található a víz alatt. Igaz, a Maori kissé leharcolt állapotban van már, mégis az egyik leghíresebb hajóroncs Máltán


A roncs története

A HMS Maori egy Tribal-osztályú romboló volt, amelyet a skóciai Govan-ban építettek és 1937 szeptember 2-án bocsátottak vízre. A 115 méter hosszú hajót 8 db 12mm-es gépágyúval és 4 db torpedóvetővel látták el, fedélzetén egyszerre 190 ember teljesített szolgálatot. Gőzgép meghajtású dupla hajócsavarjaival 36 csomós sebességre volt képes. A Második világháború alatt több hadjáratban is bevetették: 1940-ben Norvégiában, 1941-ben a Bismark német csatahajó ellen, illetve a máltai konvojokban teljesített szolgálatot 1941-42-ben. Ezen kívül Cape Bon mellett, három másik rombolóval együtt elsüllyesztett két olasz cirkálót is.



Az utolsó percek

1942. február 12-ének hajnalán a Maori éppen horgonyon pihent a valettai kikötőben, amikor egy ellenséges repülőről ejtőernyővel ledobott jelzőrakéta éppen az előárbocára esett. Az ilyen módon megvilágított hajó könnyű prédává vált és rövidesen végzetes bombatalálatot kapott, ezt követően kigyulladt. Szinte a teljes legénységnek még azelőtt sikerült partra menekülnie, mielőtt a hátsó fegyverraktár felrobbant volna. Először csak a hajó tatja került víz alá, míg az orr rész meredeken kiemelkedett, délutánra azonban már az egész hajó megtelt vízzel és teljesen elsüllyedt.

Először csak a hajó tatja került víz alá

Mivel éppen a kikötő bejárata előtt süllyedt el és így akadályozta a hajóforgalmat, később kiemelték és odébb vontatták a St. Elmo öböl egy nyugalmasabb részébe, ahol (csak az orr-rész) ma is megtalálható. A művelet közben ugyanis a hajó tat része leszakadt, amit viszont a partoktól távolabb süllyesztettek el újra. Meg nem erősített híresztelések szerint nagyjából 50 méteres mélységben nyugszik, de nem ismerek senkit, aki pontosan tudná hol is van jelenleg.

Merülés a roncson

A búvárok többnyire akkor merülnek a roncson, amikor az időjárási körülmények nem teszik lehetővé az egyéb, népszerűbb helyek látogatását. Szerintem viszont éppen akkor kell ide jönni, amikor máshol is kiválóak a körülmények, így a jutalmunk az lesz, hogy rajtunk kívül szinte senkit sem találunk majd itt. Ha már ott vagyunk, a parkolóból lépcsőkön juthatunk a vízbe - de vigyázzunk mert csúszik! A 2 méteres vízben elmerülve 20°-30°-os irányba tájolva kell úsznunk nagyjából 120 métert, hogy elérjük a kőrakás felső szélét, ami 8-9 méteren van. Innen kövessük az aljzat esését, majd a mélység függvényében jobbra, vagy balra fordulva megtaláljuk a roncsot. A hajóorr pont szemben fekszik a kőrakással. A hajó jobb oldalán két nagyobb lyukat találunk, ez a mélyebb oldal, itt 14m-en járunk. A lyukakon keresztül bejuthatunk az elülső orr-részbe. Kedvező körülmények esetén akár az egész roncson is átúszhatunk, de ügyeljünk rá, hogy az üledéket ne kavarjuk fel. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hajó több mint hatvan éve fekszik itt és a szerkezete erősen meggyengült már - ez veszélyes is lehet. Ha a látótávolság jó, érdemes megnézni a roncs lehullott törmelékeit is, amik a Maori mögött, a homokos aljzaton találhatók.

Ne felejtsük el megcsodálni a felépítményt sem

Visszafelé ússzunk a fedélzet felett az orr irányába. Itt találjuk a elülső gépágyúk réz talapzatát. Sajnos az ágyúkat már nem láthatjuk, mert még a háború alatt a partra vitték őket tartalékfegyver gyanánt. A fedélzetnél ne felejtsük el megcsodálni a felépítményt sem, a mélység itt 9m. Mivel ez egy viszonylag sekély merülés, amíg van levegőnk visszafelé ráérünk nézelődni. Ha szerencsénk van, még egy nagyobb durbincs halrajjal is találkozhatunk. Egyébként a roncsban és körülötte is gazdag az élővilág, rengeteg kisebb hal és fiatal muréna is látható. Jó látótávolság és fény esetén nagyszerű képeket lehet készíteni. Az orr-résznél hagyjuk el a hajót, emelkedjünk és kövessük a kőrakást, majd 200°-on úszva éppen a lépcsőkhöz jutunk.


Adatok
Neve: HMS Maori (F24)
Fajta: TRIBAL-osztályú romboló
Származása: Nagy-Britannia
Mérete: 115 m hosszú, 11 m széles, 2,7 m magas, 1959 BRT
Építés helye: Fairfield Shipbuilding & Engineering Co. (1937)
Elsüllyedés időpontja: 1942. február 12.
Elsüllyedés oka: légitámadás
Elsüllyedés helye: Malta, Grand Harbour
Legnagyobb mélység: 16 m
Legkisebb mélység: 9 m
Látótávolság: általában gyenge
Áramlatok: nem jellemző
A merülőhely történelmi vonatkozása jelentős

Búvárbázis a közelben
Lagoon Dive Centre
Nagy Gábor

(forrás: Peter G. Lemon: Scuba Diving Malta, Gozo, Comino; naval-history.net; wrecksite.eu; independentscuba.com; malta.com)

2012. március 27., kedd

Pag szigeti amforák

Az Adriai tengeren, Pag szigete mellett egy teljes rakomány amfora látható a víz alatt



Két évtized előtt még nem volt szokatlan amforára bukkanni az Adrián. Sajnos az emberi önzés és egyfajta rosszul értelmezett gyűjtőszenvedély miatt ezek az edények mára egyre inkább megfogyatkoztak, legalábbis a víz alatt, hiszen a polcokon, szobasarkokban továbbra is fellelhetők egy-egy szűkebb kör számára. A Pag sziget mellett talált lelet esetében szerencsére azt is megoldották a felfedezők, hogy eredeti helyükön bárki megcsodálhassa az amforákat, és még a gyenge jellemek sem tudnak kísértésbe esni.

Történeti háttér

A Római Birodalom annak idején erősen terjeszkedett az Adria keleti partvidékén. Miután a 9. században végleg legyőzte a lázadó őslakos Illír törzseket, Dalmácia és Pannónia tartományokra osztotta a területet. Pag szigetén a rómaiak egy erősen ellenálló illír törzsre, a Liburokra bukkantak. Ezek híresen jó hajósok voltak, a Krisztus előtti évezred korai századaiban ők uralták az adriai tenger legnagyobb részét. A római hatalom végül a birodalom egyéb részeiből érkező telepesekkel itt is megszilárdult és a sziget északi részén két római település, Cissa és Navalia, politikai és tengerészeti központtá fejlődött. A letelepülőknek köszönhetően fejlődésnek indult a tengeri kereskedelem, ugyanakkor a bennszülött törzsek támadásai, a hiányos navigációs és időjárási ismeretek miatt számos hajó süllyedt el, melyek közül több is előkerült napjainkban.

Az ókori görögök is használtak már amforát az olaj, a bor és más dolgok tárolására, de a rómaiak voltak azok, akik az edényeket tengeri szállításra továbbfejlesztették. Az amfora rugalmas kerámia anyagának köszönhetően, mely kiállta az idő pusztításának próbáját, lehetővé válik hogy ma is tanulmányozzuk az ókori hajók rakományát. Ilyen módon bepillantást nyerhetünk a kor gazdasági és kereskedelmi életébe.

Ókori kereskedelmi hajó rajza


Feltárás

Drazen Peranic horvát búvár 2004 tavaszán bukkant az ie. 1 századból származó kereskedelmi hajó maradványaira, közöttük mintegy száz amforára és két horgony darabjaira. A Pag sziget északi részén lévő Vlaška Mala öbölben talált edények régészek szerint az ún. Lamboglia 2 típusú amforák közé tartoznak, amilyeneket már az Adria más részén is találtak korábban, és amiket elsősorban bor szállítására használtak a helyi kereskedelemben. Az egyik felszínre hozott amforán "Timo" felirat látható, ami valószínűleg a gyártó jelzése lehet. Az amforák és a horgonymaradványok mellett még két kerámia tálat és egy kézi malmot is találtak, illetve a teljes régészeti feltárás során később, egy vélhetően mélységmérésre használt ólomsúly is a felszínre került.

Régészeti feltárás a víz alatt

Novalja városa, a Kulturális Minisztérium támogatásával, védett archeológiai területnek nyilvánította a helyet. A védelmet nagyon ötletesen oldották meg. A 22 m-es mélységben található kis területet egy hatalmas vasketreccel fedték le. A ketrecen belülre csak régészek úszhatnak be, a búvárok pedig a ketrecen kívülről gyönyörködhetnek az amforákban. Az elgondolás tökéletesen bevált, hiszen az utóbbi évek során egyetlen amfora sem tűnt el a helyszínről. Akiknek pedig nem áll módjában lemerülni ehhez a különös tárlathoz, azok a helyi múzeumban kiállított fotókon és videókon tekinthetik meg a feltárás emlékezetes pillanatait, illetve gyönyörködhetnek néhány szépen helyreállított edényben, emléktárgyban is.

A feltárás emlékezetes pillanatai a helyi múzeumban


(forrás: novalja.com)

2012. március 22., csütörtök

A Földközi-tenger jellemző halfajai


Nyálkáshalak (Blenny)
Ezek a mókás kis halacskák szívesen időznek a zátonyon az algák között és a sziklás, törmelékes aljzaton. Más tengeri élőlények által korábban elhagyott repedésekben, kisebb lyukakban laknak, a területüket élénken védelmezik. A fekete fejű nyálkáshal elég gyakori, picike, legfeljebb 7 cm-re nő meg. Színe feltűnő, így könnyű lenne észrevenni, viszont állandóan bujkál a kövek és az algák között, ami megnehezíti a dolgot. Elsősorban az árapályzónában keressük őket.

Feketefejű nyálkáshal, 7 cm
Tripterygion tripteronotus

Durbincsok (Bream)
Talán ez a legnagyobb fejszámot produkáló halféle a Földközi-tengerben. Leggyakoribb közülük a gyűrűsfarkú keszeg (Oblada melanura) és a kétsávos gyűrűskeszeg (Diplodus vulgaris). Ebbe a családba tartozik még a rózsaszínű durbincs (Pagrus auriga), a tengeri fogas (Dentex vulgaris) és a magashátú durbincs (Sarpa salpa) is, mely utóbbit nagyobb rajokban legelészve láthatjuk a partok közelében.

Kétsávos gyűrűskeszeg, 45 cm-ig
Diplodus vulgaris


Kardinálishalak (Cardinalfish)
A kardinálishal is gyakori, különösen a Málta környéki vizekben láthatunk sokat. Tulajdonképpen bárhol is merülünk, ha van a közelben szikla, vagy hasadék, akkor biztosan összefutunk néhány példánnyal. Árnyékkedvelő faj, ezért nappal kisebb mélyedésekben, bolthajtások alatt csoportosan pihen. Könnyen felismerhető, kifejezetten jó fotóstéma.

Kardinálishal, 15 cm
Apogon imberbis


Tengeri márna (Goatfish/Mullet)
Két faj jellemző; a bajuszos vörösmárna (Mullus brabatus), ennek meredekebb a homloka, és a sávos vörösmárna (Mullus surmuletus), amelyik többnyire csapatosan táplálkozik a tengerfenéken. Könnyen felismerhető két hosszú, lelógó bajuszáról, amikkel az aljzatot pásztázza miközben táplálékot keres. Bajusszálainak lelógó látványa sokszor más halakat is odavonz.

Sávos vörösmárna, kb. 25 cm
Mullus surmuletus   


Gébek (Gobies)
Kisméretű halak és - akárcsak a legtöbb nyálkáshalnak - ezeknek sincs úszóhólyagjuk, vagyis csak szakaszosan képesek haladni. A viaszrózsagéb (Gobius buchichii) viszonylag könnyen felismerhető, mert általában egy viaszrózsa tapogatói között tartózkodik és ezt egyetlen másik gébfaj sem teszi.

Viaszrózsagéb, 12 cm-ig
Gobius buchichii


Papagájhal (Parrotfish)
Mindössze egyetlen faj honos a Földközi-tengerben, összenőtt fogai papagájcsőrre emlékeztetnek. Táplálékát erős harapással harapja le az aljzatról. Kisebb csoportokban portyázik az algával benőtt sziklafenék, vagy a tengerifű mező felett. Félénk, a búvárok közeledtére rendszerint elmenekül. Az egyetlen olyan papagájhal, melynek nősténye színesebb a hímnél.

Földközi-tengeri papagájhal 30 cm-ig
Sparisoma cretense


Sziklahalak (Scorpionfish)
Három-négy fajjal találkozhatunk, de a rozsdásszínű sziklahal (Scorpaena notata) talán a gyakoribb. Leginkább éjjel aktívak, a búvárok is úgy találkoznak velük, hogy a lámpával véletlenül rájuk világítanak és már csak azt látják, amint villámgyorsan eliszkolnak. Egyébként rossz úszók, mert fejletlen az úszóhólyagjuk, viszont a gyors "kilövésben" specialisták. Bár sziklahalnak hívják, gyakorlatilag bárhol, az iszapos, homokos, vagy a tengerifüves aljzaton is megtalálható. Inkább ne piszkáljuk, ugyanis hátúszósugaruk mérges tüskéket is tartalmaz, melyek szúrása igen kellemetlen élmény lehet.

Rozsdásszínű sziklahal, 20 cm
Scorpaena notata


Csikóhal (Seahorse)
A búvárok egyik kedvence, nehéz észrevenni, gyakorlott szem kell hozzá. Feje lófejhez hasonló, rajta cső formájú, előreugró orr. Farkát csigavonalban fel tudja göngyölni, ennek segítségével kapaszkodik meg, de úszáskor a kormány szerepét is betölti. A csikóhalak nagyon lassan úsznak, hátúszójuk finom pörgetésével inkább csak lebegnek, vagy lassan siklanak a fenék fölött. Tengerifű mezők és algák körül találkozhatunk velük leginkább.

Pettyes csikóhal, 16 cm-ig
Hippocampus ramulosus


Ajakoshalak (Wrasse)
Leggyakoribb a fekete-tengeri ajakoshal (Synphodus tinca). Barnásszürke színezetű, az orron két sötét keresztsáv fut át. A kisebbek közül gyakori a zöld ajakoshal (Labrus viridis), míg a csíkos ajakoshal (Labrus bimacalatus) messze a legszínesebb mind közül. Mindegyik faj váltja színezetét, amíg el nem érik az ivarérett kort.

Fekete-tengeri ajakoshal, 30 cm-ig
Symhodus tinca

(Forrás: Bergbauer-Humberg: Mi él a Földközi-tengerben; Pénzes Bethen: A közeli tengerek élővilága; Németh Szabolcs: Az Adriai-tenger élővilága; Lawson and Lesley Wood: The Dive Sites of Malta Comino and Gozo, Wikipedia) 

2012. március 12., hétfő

Horvátország búvár szemmel

Kristálytiszta tenger, zöldellő szigetek, halászfalvak, római kori romok, középkori városok - csak néhány a számtalan csodából, amelyek Horvátországot az utazók és a búvárok paradicsomává teszik.




Adatok


Történelem
A mai Horvátország területe a történelem során majdnem végig idegen hatalmak kezében volt. Az eredeti őslakosokat, az Illíreket, a rómaiak igázták le. A Római Birodalom bukása után letelepedett szlávokat és horvát törzseket később a magyar királyok és a velencei dózsék felváltva uralták. Ezt követően jöttek a törökök, Habsburgok, majd ismét Velence, végül Napóleon. Az I. világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, mígnem 1918-ban megalakult a szerb-horvát-szlovén nemzeti állam, amely később Jugoszlávia néven vált ismertté. A II. világháborút követően a nemzeti szövetségéből kommunista állam lett, az erős kezű Tito marsall vezetésével. Később, a kommunizmus széthullása után 1991-ben Horvátország elszakadt Jugoszláviától és kinyilvánította függetlenségét, de a megvalósítás eltartott néhány évig. Szomorú és véres polgárháború vette kezdetét a horvátok és a szerbek között egészen 1995-ig, amikor a Párizsban aláírt daytoni egyezmény elismerte Horvátország hagyományos határait, és elrendelte Kelet-Szlavónia visszaadását, amire végül 1998-ban került sor.

Földrajz
Az ország földrajzilag több egységre bontható: a Száva és a Dráva folyó közti alföldre, amely északon domb- és hegyvidékben folytatódik a Dinári-hegység karsztjára, és a partvidékre, amely az Isztriai-félszigettől kezdődően egész Dalmáciát magába foglalva fut dél felé.
A Dinári-hegység lábánál elterülő keskeny parti sáv légvonalban alig 600 km hosszú, ám annyira tagolt, hogy a tényleges hossza 1778 km. Ha ehhez hozzáadjuk a szigetek 5092 kilométernyi partvonalát, kiderül, hogy Horvátország tengerpartja összesen 5790 km hosszú. A partközeli horvát szigetek éppen olyan gyönyörűek, mint a jóval ismertebb görög szigetek. A tektonikus erők hatására lesüllyedt adriai partvidéken összesen 1185 kisebb-nagyobb sziget található, de ezek közül csupán 66 lakott. A szigetek többsége hosszúkás alakú, az északnyugatról délkelet felé húzódó partvidékkel és hegylánccal párhuzamosan fekszik. Noha némelyikük dús növényzettel borított, a kisebb szigetecskék többsége teljesen kopár, ezek lényegében a tenger felszíne alól kiemelkedő hegycsúcsok.

Klíma
Az éghajlat a partvidéken mediterrán jellegű, míg beljebb egyértelműen kontinentális. A napos partvidéken a nyár forró és száraz, a tél enyhe és esős, a belsőbb vidékeket hideg telek és meleg nyarak jellemzik. A hőmérséklet régiónként változó: északon az átlagos nyári hőmérséklet 34°C, míg délen 38°C körüli. A tenger jelentős hőtároló kapacitással bír, így télen határozottan melegíti a környező levegőt és a partvidéket, a hőmérséklet ilyenkor általában 8-15°C között mozog. Tavasszal és nyár elején a misztrál nevű tengeri szél még alacsonyabban tartja a levegő hőmérsékletét. Általában reggel 9 óra körül kezd fújni, kora délutánig fokozatosan erősödik, majd napnyugta után eláll. A nap szerelmeseinek érdemes tudniuk, hogy Hvar szigetén évente 2715 a napsütéses órák száma.

Emberek, nyelv, vallás
Ha egy horvátot kérdezünk meg arról, mi a különbség a horvát, illetve a bosnyák vagy a szerb kultúra között, a válasz lényege valószínűleg a következő lesz: " Mi a Nyugathoz tartozunk, ők pedig a Kelethez". Horvátország a történelme során mindig is erősen azonosult Nyugat-Európával, és az a nézet, hogy ők az utolsó megálló a Kelet előtt, ma is elevenen él a lakosság valamennyi rétegében. A liberális és kozmopolita horvátok ugyan nem különösebben ellenségesek a más nemzetiségűekkel szemben, de azért nem mulasztják el megjegyezni, hogy egykori honfitársaik, akik ma Szerbiában, Montenegróban, vagy Macedóniában élnek, másfajta ételeket esznek, más szokások szerint élnek és persze más templomba járnak, mint ők

A horvátok többsége az anyanyelve mellett még legalább egy idegen nyelvet beszél. A belső országrészekben ez a második nyelv inkább a német, míg a partvidéken az olasz. A fiatalok többsége már angolul is beszél.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint a Horvátországnak csaknem négy és fél millió lakója volt, 89%-a horvát, 4,5%-a pedig szerb nemzetiségűnek vallotta magát. A lakosság 87,8%-a római katolikus vallású, 4,4% ortodox, 1,3% muzulmán, 6,5%-a pedig egyéb. A horvát nép szemében az egyház a legmegbízhatóbb intézmény, e tekintetben talán csak a hadsereg vetekedhet vele.

Környezetvédelem
A nehézipar hiányának köszönhetően Horvátország levegője, erdői, partjai és folyói üdítően tiszták maradhattak, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének gondok. A becslések szerint az ország nagy kiterjedésű erdeinek felét fenyegeti savas eső, főként a környező országok miatt. A fakitermelés és az építkezések következtében évente mintegy 1000 hektárnyi erdő tűnik el. Ráadásul a száraz nyarak és az erős misztrál a partok közelében igen komollyá teszik a tűzveszélyt: az elmúlt húsz évben a horvát erdők 7%-át pusztították el erdőtüzek.
Ami pedig a tengert illeti, az Adria a világ legtisztább tengerei közé tartozik, mégis, a túlhalászás miatt jelentősen csökkent a halállomány, a korallgyűjtés pedig szinte az összes ilyen zátonyt elpusztította napjainkra.

Egészség
Az országba való beutazás előtt nincs szükség speciális védőoltásokra, a vezetékes víz teljesen biztonságos, bár néha kissé túlklórozzák. Az orvosi ellátás magas színvonalú, sürgősségi ellátásra a külföldiek is jogosultak, a további ellátásokért azonban már fizetni kell, és nem is keveset. Éppen ezért utazás előtt érdemes biztosítást kötni.

Pénz
A horvát dinárt 1994-ben váltotta fel a kuna. Váltópénz a lipa: 1 kuna = 100 lipa.
Váltási árfolyam: 1 EUR = 7,4 HRK, 100 HUF = 2,5 HRK (2012.03.).
Pénzt sok helyen válthatunk, bankautomaták is szinte mindenhol vannak.

Frissítés: 2023. január 1-től Horvátországban az euró a hivatalos fizetőeszköz.

Gasztronómia
A horvát konyhán jól megfigyelhetők azok a hatások, amelyek az országot a történelme során érték. Határozott különbség van a belső országrész magyaros, törökös és bécsi jellegű ételei között. A partvidék konyhája kimondottan mediterrán jellegű, domináns alapanyagai az olívaolaj, a fokhagyma, a hal és a fűszernövények. Az étkezések első fogása sokszor tésztaféle. Ha az étlapon olyan tésztát, vagy rizottót találunk, amelyet tartuféval kínálnak, feltétlenül kóstoljuk meg, mert ez a vad szarvasgomba igazi isztriai ínyencfalatnak számít. Amit szintén érdemes megkóstolni az a vékonyra szeletelt isztriai, vagy dalmát sonka. Igaz meglehetősen drága, mert a hús füstölése hosszú ideig tart, és folytonos ellenőrzést igényel, viszont ennek köszönhetően egész különleges íze lesz. Különlegességnek számít az erős illatú pagi kemény sajt, amelyet olívabogyóval tálalnak.
Ha gyorsan és olcsón szeretnénk jóllakni, együnk pizzát, ami többnyire meglepően finom, és nagyjából annyiba kerül mint nálunk. Említést érdemel még a cevapcici (fűszeres marhahús, vagy sertéshús rudacskák), a raznici (csirkenyárs) és a burek (húsos-, vagy sajtos/túrós rétes). A partvidék jellegzetes halételei közül érdemes megkóstolni a roston sült, vagy enyhén bundázott tintahalat (lignje) is.

Horvátországban is szokás étkezés előtt felhörpinteni egy pohárka röviditalt. A híresebb italok közé tartozik a szilvapálinka (sljivovica), a gyomorkeserű (travorica) és a konyak (vinjak). A zágrábi Ozujsko sör igen finom, de a Karlovacban főzött Karlovacko még jobb. Noha nem számítanak világszínvonalúnak, a horvát borok igazán finomak, sőt olykor kitűnőek. A legrégebbi bortermesztési hagyományokkal Dalmácia büszkélkedhet. Érdemes megkóstolni a Korculán termesztett posipot, a Peljesac-félszigeti dingacot és postupot, a Brac szigetén készült plavacot, vagy a dubrovniki malmsyt.

Búvárkodás


Az adriai partok mentén a búvárkodás nagy hagyományokra tekint vissza. A Krapanj-szigeti szivacshalászok már 1893-óta merülnek. Legendák keringenek egy bizonyos Niko Matana-ról is, aki állítólag 40 méter mélyről hozott fel egy értékes smaragd gyűrűt. A gyűrű tulajdonosa, egy nemes hölgy, hálából egy évre elegendő élelmet adományozott a búvár falujának. 1943-ban Vis szigetén toborozták az első katonai búvár csapatot, és ekkor tartották az első búvártanfolyamot is. Az 50'-es években megalakultak az első búvárklubok, később a 70'-es évek végén pedig az első búvárközpontok. A búvárkodás iránti érdeklődés növekedésének köszönhetően a 90'-es években aztán robbanásszerűen nőtt a búvárbázisok száma, mára több mint 150 ilyen vállalkozás működik végig a tengerpart mentén.

A partszakasz három fő régióra osztható: északon az Isztriai-félsziget , középen a Kvarner térsége, majd délen Dalmácia található. Általánosságban elmondható, hogy délebbre gazdagabb a víz alatti élet, különösen azokon a helyeken, ahol nem túl erős a búvárterhelés. Az Adria igazi vonzerejét mégsem a buja élővilág, hanem inkább a víz alatti táj látványa jelenti: a hihetetlen sziklaformációk, a fény játéka, a gyakran monumentális, függőlegesen mélybe szakadó sziklafalak, melyek mellett "elrepülve" valóban nagyszerű élményben lehet részünk.

Parti régiók: Isztria (narancs), Kvarner (kék), Dalmácia (zöld) 



Víz alatti látnivalók
A parti hegyeket alkotó lyukacsos karsztkőzetben döbbenetesen sok és sokféle barlang, kisebb-nagyobb üreg alakult ki végig a partvidéken, de különösen a Kornati-szigeteknél. Népszerű látnivalónak számítanak a hajóroncsok, melyek közül a Rovinj közelében található Baron Gautsch talán a legismertebb, de az Isztriai-félsziget mellett további érdekes roncsok is találhatók. Délebbre tekintve Dubrovnik és Pag szigete mellett ókori hajók maradványai és római kori amforák is láthatók a tengerfenéken.

A lyukacsos karsztkőzet különös formációkat produkál

Magyar búvárok között már-már sztereotípiának számít, hogy "az Adrián 30 alatt kezdődik az élet". Nos, ebben tényleg lehet valami..., mondjuk egy kis nitrogén mindenképpen :) de a viccet félretéve igaz, hogy mélyebben talán tényleg színesebb az élet. Na nem mintha itt "meglódulna" az élővilág, inkább csak azért, mert általában e mélység alatt találkozhatunk színváltó gorgóniákkal, sőt egyes helyeken valóságos gorgónia erdőkkel is. Ezek pedig valóban az adriai merülések egyik fénypontját jelentik.

Gorgónia erdő a víz alatt


Merülések körülményei
A horvát tengerpart változatos víz alatti világának köszönhetően gyorsan fejlődik a búvárkodást kiszolgáló infrastruktúra, ezért ma már a tengerparti üdülőhelyeken szinte mindenhol találunk búvárbázist. Merülni azonban csak korlátozásokkal engedélyezett. Egyfelől részt vehetünk ún. szervezett merülésen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamelyik legálisan működő búvárbázis szolgáltatásait vesszük igénybe. Ebben az esetben ma már nem kell külön engedélyt váltani (2011. óta). Ezen kívül önálló merülésekre is van lehetőség, ehhez azonban már külön engedély szükséges.

Egyes helyeken kizárólag speciális engedéllyel lehet merülni. Ilyenek a Nemzeti Parkok, illetve a Kulturális Minisztérium által védettnek nyilvánított zónák. A búvárbázisok beszerezik a szükséges engedélyeket, a búvárok pedig fizetnek. Más helyeken egyáltalán nem szabad merülni. Utazás előtt érdemes tájékozódni (lásd az információknál lent).

A szervezett merülések általában korrektek és jól vezetettek. Búvárfelszerelést a legtöbb bázison lehet bérelni. A merülések többsége hajós/csónakos merülés, mivel viszonylag kevés olyan hely van, ahol a partról lehet és érdemes is merülni. A hajós merülések árai 20-30 euro között mozognak, a távolság függvényében. Az Adrián is egyre kedveltebb a hajós szafari. Ilyenkor általában egy hétre hajóra szállhatunk, és a főbb régiók szigetei között hajókázva könnyen és kényelmesen eljuthatunk a partoktól távolabbi merülőhelyekre is.




Az Adriai-tenger áramlatai általában gyengék, ez alól kivételt jelentenek a csatornák (például Pag szigetnél), és a szigetek közötti átjárók, ahol olykor igen erős sodrás tapasztalható. A hullámok magassága 0,5-1,5 méter közötti, bár néha az 5 métert is elérhetik. Az erős hullámverésű területeken a búvároknak különösen óvatosnak kell lenniük a vízbeszálláskor és a kijövetelkor. Az árapály szintje közötti különbség viszonylag csekély, így a merülések szempontjából ez a jelenség többnyire nem lényeges.

Víz hőmérséklet
Tavasszal megkezdődik a víz felmelegedése, ilyenkor a hőmérséklete 18°C-ra emelkedik. Nyáron, amikor a legintenzívebb a felmelegedés, a víz felszíne 22-27°C-os. Jól megkülönböztethetőek a hőhatárok, vagyis az azonos hőmérsékletű víztömegek rétegei. Ez leginkább nyáron tapasztalható, télen kiegyenlítődik a rétegek hőmérséklete. Nyáron az első hőhatárt 3-5 méter között találjuk, a következőt 12 majd 18 méteren, 30 méter alatt a hőmérséklet egész évben viszonylag állandó. A tenger télen a leghidegebb, felszíni hőmérséklete ilyenkor 7°C körül van.

Az év melegebb időszakában a búvárok védelmét 5-7 mm vastag neoprén nedves, vagy félszáraz búvárruhák biztosíthatják. A hidegebb időszakokban, amikor a víz hőmérséklete 15°C alá süllyed, inkább szárazruha viselése ajánlott.

Legjobb időpont az utazásra
A búvárszezon májustól október végéig tart. A merülésekre talán a szeptember a legalkalmasabb, ilyenkor már nincs nagy hőség, ám a víz viszonylag meleg és a látótávolság is sokszor kitűnő. Télen nemigen szoktak merülni, mivel a víz hideg és gyakran viharos.

Tengeri élet
Az Adriai-tengerben mintegy 12 000 növény és állatfaj él. Ez a fajszám meglehetősen nagynak és gazdagnak tűnhet, mégis mintha kevés lenne a hal. Ennek oka, hogy hiányoznak a nagy vízhozamú hideg és meleg áramlatok, illetve a nagy mennyiségű oldott ásványi anyag a vízből. Márpedig halak ott fordulnak elő tömegesen, ahol számottevő és különböző hőmérsékletű tengeráramlatok ütköznek egymással, sok oldott ásványi anyagot szállítanak, ami jelentős algaéletet tesz lehetővé. Mindemellett a Földközi-tenger jellemző halfajai és más fajok többsége azért itt is megtalálható, kifejezetten adriai faj nem jellemző.

Kakashal, vagy Szent Péter hala

Veszélyek
Az Adriai-tengerben nincsenek kifejezetten veszélyes fajok sem. Ugyanakkor a kellemetlen találkozásokat könnyen elkerülhetjük, ha előre tájékozódunk a potenciálisan veszélyes fajokról, és ésszerűen járunk el a velük történő esetleges találkozás során. De még ezek a fajok sem támadnak passzióból, kizárólag csak akkor, ha veszélyben érzik magukat.
Gyakran kérdeznek a cápákról. Nos, az Adriában is élnek cápafajok, ezek azonban egytől egyig kistestűek, az emberre semmi veszélyt nem jelentenek. Az, hogy időnként cápariadalom van a tengerparton, inkább szenzációkeltés, mint valós veszély. Igaz, előfordul hogy betéved egy-egy nagyobb cápa a Földközi-tengerről, de rövid idő múltán nyomtalanul el is tűnik. Az utóbbi évtizedekben olyan igaz hírrel nem találkoztam, amely cápa okozta sérülésről számolt volna be.

Dekókamrák
The Split Hyperbaric Decompression Chamber
Šoltanska 1, 21 000 Split
Tel: + 385 (0)21 354 511 – dr. Nadan Petri

Polyclinic for Hyperbaric Oxygen Medicine Oxy
Branch in PULA Kochova 1/a, 52 100 Pula
Tel: + 385 (0)52 215 663
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob.+ 385 98 219 225 – Dr. Mario Franolić

Polyclinic for Hyperbaric Oxygen Medicine Oxy
Branch in DUBROVNIK Dr. Roka Mišetića 2, 20 000 Dubrovnik
Tel: + 385 (0)20 431 687
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob. 098 381 685 – Davor Romanović

Mobile Hyperbaric Chamber in Zadar
Obala kneza Trpimira bb, 23 000 Zadar
Tel: + 385 (0)23 33 29 54
Mobile phone in case of EMERGENCIES (on a 24-hour basis)
Mob. 098 254 207 – Damir Velimir

További információk, források

Internet:
www.croatia.hr
www.diving.hr
www.diving-hrs.hr
www.ronjenjehrvatska.com
www.wikitravel.org

Könyvek:
Ivana Ostoic: Búvárkodjon Horvátországban
Lonely Planet: Horvátország
Bergbauer-Humberg: Mi él a Földközi-tengerben?
Pénzes Bethen: A közeli tengerek élővilága

2012. február 7., kedd

Videóblog: brüsszeli kirándulás, merülés a NEMO33-ban




2012. februárjának első hétvégéjén Európa fővárosába, Brüsszelbe látogattunk, hogy merüljünk a NEMO33 egyedülálló medencéjében és megkóstoljuk a méltán híres belga csokikat és söröket.

Éppen elutazásunk hétvégéjére esett, hogy itthon beköszöntött az igazi tél és az első komolyabb havazás. Ehhez képest Brüsszelben enyhe időnk volt, persze melegnek azért az sem volt nevezhető. A város egyik kellemes dizájn hotelében szálltunk meg, közel a centrumhoz. Nevéhez hűen (pantone) tényleg színes hangulatú volt. Brüsszel hagyományos szimbólumai, mint az Atomium és a Manneken Pis, meglátogatása szinte kötelező program minden idelátogatónak, így nekünk is az volt.

Ha lehet még ezeknél is nagyobb izgalom és várakozás előzte meg a Nemo33-ban tett látogatásunkat. Ez a hely büszkélkedhet a világ legmélyebb medencéjével (33m). És valóban, az atmoszférája tényleg egyedi. Ugyan kívülről simán elmenne mellette az ember, belül azért már látszik, hogy különleges helyen járunk. Az előtérben lévő étterem egyik falába több ablakot is nyitottak, amin keresztül folyamatosan látható mi történik a medencében. Ezen kívül olyan dekorációk is erősítik a búvár hangulatot, mint a hordozható "antik" dekókamra, vagy a falra szerelt légzőkészülékek. Szerencsére nem kellett soká várnunk a merüléssel sem. Gyors átöltözés és egy rövid eligazítás után kifejezetten kellemes volt a kinti -4°C után a 33°C-os meleg vízben elmerülni. A főszezon miatt persze voltak még néhányan rajtunk kívül is a medencében, de ez nem volt annyira zavaró. Meglepetés volt, hogy a sekélyebb részen nemrég egy autót helyeztek el, amibe nyugodtan be lehet mászni. A medence két mélyebb oldala középen egy alagúttal van összekötve, ahol még egy belső levegős teret is kialakítottak. A merülés legmélyebb pontja a jobb oldali "kútban" 33 méteren van, amikor ellepik a búvárok olyan, mintha pezsgőfürdőben lennénk. Az egyórás merülési idő nagyon gyorsan elmegy és valóban különleges élmény ezen a mesterséges búvár játszóterén időzni. A látogatásra a koronát az étteremben elfogyasztott ebéd tette fel, hiszen itt nem csak a merülés, de az egyedi ablakoknak köszönhetően az étkezés élménye sem hétköznapi dolog (azért a thai konyha sem rossz...).

Az estét belvárosi csatangolással, a csokoládé boltok, néhány brüsszeli kocsma és "trendi" zenés hely felkeresésével zártuk. Azt hiszem egyikünk sem bánta meg a Brüsszeli kirándulást.

Fotóalbum

Köszönöm hogy megnézted & elolvastad!

2011. október 17., hétfő

Úti cél: Brüsszel - NEMO33



Köztudott, hogy Brüsszel Európa politikai fővárosa, de azt már a búvárok közül is csak kevesen tudják, hogy itt található a világ egyik legmélyebb medencéje is

A történet valamikor 1996-ban kezdődött, amikor egy tapasztalt belga búvár, John Beernaerts gondolt egy merészet és azzal az ötlettel állt elő, hogy kellene építeni egy különleges, mély medencét búvárok részére, ahol a merülések feltételei hasonlóan ideálisak lennének a trópusokon megszokottakhoz. Hosszas előkészítési és kivitelezési periódus után végül 2004 tavaszán meg is nyitotta kapuit a NEMO33 - a világ egyik legmélyebb medencéje.

Az elképzelés megszületésétől fogva elsődleges szempont volt a merülések biztonsága, és az eddigi több százezer merülésen valóban nem is történt baleset. A búvárok kényelme érdekében a víz mindig kellemesen meleg, kristálytiszta ivóvíz minőségű és nem klórszagú. Tesznek is érte hogy ilyen maradjon, saját búvárfelszerelést nem nagyon engednek be, de a belépőben a felszerelés kölcsönzés már benne van. A környezettudatos működés sem csak üres frázis náluk, ugyanis feleannyi energiát használnak fel mint a hagyományos uszodák, miközben melegebb vizet állítanak elő. Ezen kívül vállalják a kulturális sokszínűséget is, hiszen a munkatársak nem kevesebb mint tizenkét nemzetet képviselnek (ez Belgiumban a vallon-flamand örökös ellentét miatt elég nagy szó).

Medencetér a Nemo 33-ban

Mára a NEMO33 egy olyan hellyé vált, amelyre joggal lehetnek büszkék a helyiek. Ugyanakkor nem csak a helyi búvárok központja, de Európa szerte egyre többen választják egy hétvégi búvártúra célpontjául. Minden búvár az életben legalább egyszer el kell hogy jusson ide! Az élmény egyedülálló, a merülés körülményei pedig tényleg mindig ideálisak, elég csak nyugodtan lélegezni és élvezni a súlytalanság állapotát, ráadásul a meleg víznek nyugtató, stresszcsökkentő hatása is van. Néhányan azt állítják, hogy a NEMO33 egy afrodiziákum...

Búvár a 33 méter mély "kútban"

A merülések jól és - főszezonban - szigorúan szervezettek. A búvárok egyórás turnusokban merülnek, ami a merülés előtt briefing-el, azaz tájékoztatóval kezdődik. Az átöltözés, zuhanyozás után a medencetérben lehet összeszerelni és felszerelkezni. Az első 10 perc a szabadtüdős merüléseké, ezt követően lehet készülékkel vízbe menni. A medence mindkét oldalán lejjebb lehet merülni, az egyik oldalon 10 méteren, a másik oldalon 33 méteren találjuk az alját. A két oldal 10 méteres mélységben össze van kötve egy széles alagúttal, itt találunk levegős részt is. Ha ez nem lenne elég, akkor 7 db óriási ablakon keresztül ki lehet integetni az étteremben maradt barátoknak. Merülés végén az idő leteltére hangjelzés figyelmeztet, sajnos ki kell jönni a vízből. Merülés után érdemes még betérni a NEMO33 saját éttermébe, ahol elsősorban thai specialitásokat választhatunk az étlapról, és most mi integethetünk az éppen merülő búvároknak.

A Nemo 33 étterme

A merülésen kívül azért akad még néhány dolog, amit érdemes megnézni ha már Brüsszelben járunk. Nem annyira közismert, de a képregényművészet éppen úgy része a belga kultúrának, mint a csokoládé vagy a sör. Legismertebb figurájuk Tintin és kutyája Snowy, akik annyira népszerűek itt, mint mondjuk Mickey Mouse Amerikában. A képregény múzeum ennek a szenvedélynek állít emléket, a gyűjtemény egy szecessziós épületben található, ahol életnagyságú képregény jeleneteket is láthatunk. Ezen túlmenően Brüsszel városközpontja körül az épületek falát tizenhárom hatalmas képregényrajz díszíti, ez a szabadtéri kiállítás "Képregényút" néven ismert, melyet szintén érdemes lehet végigjárni.

A brüsszeli képregényút egyik állomása



Kapcsolódó írások:
Úti cél: Padova, Y-40 a mélység mámora

Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.

2011. szeptember 28., szerda

Narkózis orvosi felügyelettel

Vajon milyen lehet a nitrogén narkózis, mennyire bírom a mélységet, hogyan reagálok rá? Felmerültek már benned ezek a kérdések? Gyere, dobjunk egy ötvenest!


Semmi pánik, senki életét nem kívánjuk kockáztatni egy esztelen mélymerüléssel. Budapesten található a Baromedical, az ország egyetlen Hiperbár Centruma, ahol biztonságos körülmények között, orvosi felügyelet mellett tapasztalhatjuk meg a nagy nyomású nitrogén hatását szervezetünkre egy szárazmerülésen, dekókamrában.

Mi értelme van ennek az egésznek?

Először is jó mulatság. Az eddigi néhány merülések tapasztalata alapján... de nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy a résztvevők könnyesre nevették magukat, szóval jó móka lesz. Emellett - és ez az igazi ok - megtapasztalhatjuk, hogy miként reagálunk a nagyobb mélységekben fellépő hatásokra, és ezúttal egyáltalán nem kell kockára tenni testi épségünket. Választ kapunk arra, hogy vajon tudjuk-e kontrollálni magunkat, mennyire működik a memória, képesek vagyunk-e koncentrálni, és végrehajtani akár olyan egyszerű feladatot, mint leolvasni és értelmezni a búvárkomputer adatait? Egyébként a komputerét bárki magával hozhatja, ha esetleg rögzíteni szeretné mi is történt vele a merülés alatt.

A dekókamra kívülről

Mi fog történni?

A program elméleti és gyakorlati részből áll, összesen háromórás elfoglaltság. Ebből maga a "merülés" kb. 80 perc. Az elméleti oktatás során kicsit átismételjük amit a nitrogén narkózisról tudni érdemes, kicsit a búvárkodás veszélyeiről is beszélünk, szóba kerül a búvárbaleset és mindenképpen beszélünk a keszonkamráról is. A merülés alatt kényelmes fotelben ülve, biztonságos körülmények között tapasztalhatod meg, hogy nálad mikor és hogyan jelentkezik a nitrogénnarkózis. Ötven méteres „mélységben" a fej begőzöl, mindenen nevetsz, megváltozik az időérzéked. Aki már kipróbálta hatalmas élménynek tartja. A merülés tervezésekor természetesen a biztonság volt a legfontosabb. A meghatározott dekompressziós megállók sima levegős merülésre vannak méretezve, mégis 12 métertől 100%-os oxigénnel dekóznak a résztvevők.

A dekókamra belülről

Egy szárazmerülésen egyébként nem csak búvárok vehetnek részt, hanem minden olyan 18 életévét betöltött személy aki merülésre alkalmas egészségi állapotban van mind fizikailag, mind szellemileg

Kipróbálnád? érdeklődj itt a bejegyzés alatt!


Az eredeti cikk a divecenter.hu-n jelent meg először.

2011. szeptember 7., szerda

A Vörös-tenger


A Vörös-tengerre talán leginkább jellemző kép: az egyenesen a vízpartig lenyúló sziklás sivatag, és a közvetlenül a víz felszíne alatt megfigyelhető szertelenül tobzódó élet és színkavalkád közötti éles ellentét

A Vörös-tenger Afrikát az Arab-félszigettől elválasztó hosszúkás, keskeny tenger. Körülbelül 1900 km hosszan húzódik a Szuezi-öböltől délkeleti irányba, egészen az Indiai-óceánig, az Adeni-öböltől a Bab-el-Mandeb (Könnyek Kapuja) szorosig. Szélessége 300 km körül van, mélysége nagyon változó, a középső részeken eléri a 3000 métert is. A Vörös-tenger egy hasadékrendszer alámerült része, amely a Holt-tengertől egészen a délkelet-afrikai Nagy Hasadékvölgy végéig tart. Ez egy hatalmas törésvonal a földkéregben, amelyet az évmilliókkal ezelőtti vulkanikus tevékenység alakított ki. A Vörös-tenger vulkanikus múltjára utalnak a hatalmas mélységekben lévő, még ma is aktív hévforrások.


Vörös-tenger

A tengert körülvevő partvonal száraz és barátságtalan. A keleti partokat legnagyobb részben Szaúd Arábia foglalja el, míg a nyugati partot Egyiptom és Szudán. Északról Izrael és Jordánia, délről Eritrea és Jemen határolja. Elzárt helyzetének köszönhetően az árapály jelenség a Vörös-tengeren minimális, bár a helyi áramlatok igen erősek. Az év legnagyobb részében északnyugatról fújnak az uralkodó szelek. A Vörös-tenger forró, száraz éghajlatú területen fekszik, és egyik fontos jellemzője a magas sótartalom. Ennek oka az, hogy több víz párolog el belőle, mint amennyi az esők és a folyók által visszakerül. Az eredmény egy igen meleg vizű tenger. Ezek az éghajlati viszonyok szolgáltatták az alapot a telepes korallok robbanásszerű elterjedéséhez és ahhoz, hogy az egész tengerpart mentén hatalmas korallzátonyok alakuljanak ki.


Dendronephthya lágykorallok

A Vörös-tengernek - amelyet "Isten második világának" is szoktak nevezni - valóban különleges az élővilága. Több mint 250 fajta korallról számoltak be, és ezernél is több halfaj jelenlétét jegyezték le, melyeknek egy része csak itt él (endemikus). Talán a leggyakrabban egy pillangóhal (Chaetodon semilarvatus) látható, amely kényelmesen, párosával járja őrjáratát a korall körül. Sárga libériát visel, a szeménél kék folt látható. A legtöbb helyen fényűző gazdagságban növekednek a különféle kemény- és lágykorallok, elvegyülve a Dendronephthya lágykorallok sötét-ibolyaszínű fajaival. Annak ellenére, hogy a népszerű zátonyokon és roncsokon kétségtelenül érezhető az utóbbi évek búvárforgalmának hatása, a tenger eldugottabb területei még mindig híresek a hatalmas cápa populációjukról és a nagy testű, vándorló nyílt vízi élőlényeiről.


A pillangóhal párosával járja őrjáratát a korall körül

A búváripar igen jól fejlett a Vörös-tengeren, az északi rész a turistaparadicsomok otthona. Messze délen és a Vörös-tenger szaúdi partjainál viszont nincsenek turistalétesítmények. Egyiptom déli részét szinte kizárólag csak szafari hajóval lehet megközelíteni. Egyes területeken - felejthetetlen hajós szafarik végcéljait jelentő - korallszigetek emelkednek ki a tengerből, mint például Zabargad- és a Brothers-szigetek, ahol tényleg csak néhány hajó háborgatja a természet nyugalmát.
A Vörös-tenger másik része tantaluszi kínokat okoz a búvároknak. Ez Szudán tengerpartja, amelyről sokan állítják hogy a világ néhány leggyönyörűbb búvárparadicsomát rejti, de az ország politikai helyzetének folyamatos bizonytalansága rontja a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy csak nagyon kevés hajó kap engedélyt a merülésekre és akik megkapják, azoktól is bármikor váratlanul visszavonhatják. Ennek következtében Sha'ab Rumi vizei, Sanganeb, a Wingate-zátony és az Umbria roncsának meglátogatása a legtöbb búvár számára sajnos csak álom marad.


Búvárhajók Sharm el Sheikh mellett

Az északi részeken megfigyelhető rendkívüli turisztikai sikereknek köszönhetően a búvárok egyre inkább megrohamozzák az ismertebb üdülőhelyeket. Annak ellenére, hogy léteznek víz alatti rezervátumok is (pl. Ras Muhammad Nemzeti Park), a korallzátonyok megőrzésének problémája egyre akutabbá válik. A helyi búvár közösség egy szervezet (HEPCA) életre hívásával válaszolt a kihívásra, hogy megvédhessék Hurghada és a környező területek víz alatti világát. A szervezet bójákkal és rögzített kikötőhelyekkel látta el a merülőhelyeket, hogy kiküszöböljék azt a kárt, amit a horgonyok okoztak a zátonyokon. Ez egy nagyon fontos lépés volt a Vörös-tenger korallzátonyainak megőrzésének érdekében.




Forrás: Jack Jackson - Búvár világatlasz, Egidio Trainito - Víz alatti csodák, Monty Halls - Merülés, Guy Buckles - The divesites of the Red Sea


Ha tetszett a cikk, kérlek fűzz hozzá megjegyzést, esetleg iratkozz fel az RSS csatornára, hogy legközelebb már a kedvenc hírolvasódba kapjad a legfrissebb bejegyzéseket.